Politika

A JÖVŐ közoktatási programja

Sziasztok,
Több évtizedes hallgatás után, két évvel ezelőtt lett tele a „puttonyom” ismét a közoktatás politika „trendjeivel”. Felajánlva elképzeléseimet önként jelentkeztem az egyik ellenzéki párt vezetésénél. Befogadtak, külső szakértői szerződést ajánlottak. Hálás voltam, megköszöntem. Néhány hónapig, a párt választási oktatási programján dolgozva, együtt törhettem a fejem „szakmapolitikusokkal”. Tisztelet a műhelyen belüli néhány hozzászólásoknak, változtatási javaslatoknak, a dolog igazából arról szólt, hogy kilúgozták az agyamat, majd a párton belüli politikai játszmák eredményeként az egész koncepciót kidobták a kukába. Ígért szakmai párbeszéd nélkül. Hallottam, egy-két kivételtől eltekintve, más műhelyekben, s szinte minden szakmaterületen, hasonló volt a helyzet. A szakértők hiába dolgoztak.
Nem ezt érdemeltük. Azt gondolom, a maradék szakértői gárda, a pedagógus-, a szülői- s az egész magyar társadalom sem érdemli meg a tények, konkrétumok, határozott markáns szakmai javaslatok elhallgatását a politikusaink részéről. Mit értünk el azzal, hogy vita, megmérettetés nélkül sok más elképzeléssel együtt ez az anyag is az Országgyűlési Hivatal valamelyik polcának mélyére került?
Állításaimról Magad is véleményt formálhatsz. Olvasd el! Itt a nyers szöveg, amelyben egyetlen változtatás, hogy fantázianevet szerepeltetek. Nem mintha szégyellnivaló lenne, melyik pártról van szó. Egykutya! Személyes csalódásomon kívül, semmi jelentősége. Így utólag, a választások után néhány hónappal meg pláne, hiszen tétje sincs már.
A dokumentumnak elkészítettem egy végrehajtási, költségvetési háttérelemzését is, ami nem bírná el a face book kereteit. De, ha kéred, szívesen megosztom Veled ezt is.

Diákközpontú oktatást! Felszabadított pedagógusokat! Iskolázott szülőket!

A JÖVŐ közoktatási választási programja (2018)
programjavaslat (Kalapács János, 2017)

A JÖVŐ úgy gondolja, hogy nem az oktatási intézményeinket kell egymással versenyeztetni egy áldemokratikus, elkapkodott, mutyi országot eredményező decentralizációs irányítási rendszer toldozgatásával, foltozgatásával, mint tették ezt a szociálliberális kormányok a rendszerváltást követő húsz éven át. A JÖVŐ úgy gondolja, hogy nem a pedagógusainkat kell egymásnak ugrasztani, szolgasorba zülleszteni, s az intézményeinket a helyi maffia vezéreknek kiszolgáltatni, mint teszi ezt a Fidesz-KDNP hét éve. A kormányzó koalíció 2010-től ránk zúdított „cunamija” mára a működésképtelenség határára sodorta az oktatási rendszert. Teherbíró képessége túllépte a kritikus határt. Hosszú ideje már semmilyen politikai kényszerből ráerőltetett, reformjellegű beavatkozást nem bír el. Ennek ellenére máig folytatódik, a naponta, hetente bevezetésre kerülő „javító”, „”korrrigáló” intézkedések sorozata. Amelyek nem csupán a kapkodásra, a dilettantizmusra példák, de tovább mélyítik a diákokban, pedagógusokban, a szülőkben, az oktatásért, a gyermekeink jövőéjért aggódó állampolgárokban a reménytelenség, az elkeseredettség érzését, miközben folytonos bizonyítékát szolgáltatják annak is, hogy az iskolarendszer, önhibáján kívül, közel harminc éve tevékeny szerepet vállal az elesettség, a rászorultság, a szegénység, a munkanélküliség, a bizonytalanság tartósításában és újratermelésében.
Ma az állampolgárok többsége nem hiszi el, hogy ebben a jelenleg működő rendszerben a gyermekeink jó színvonalú oktatást kapnak és sikerrel boldogulhatnak Magyarországon.
Tudunk-e belátható időn belül olyan vonzó demokratikus környezetet varázsolni, versenyképes iskolarendszert működtetni Magyarországon, hogy a szülők s nagyszülők itthon képzeljék el a gyermekeik jövőjét? A JÖVŐ erre a kérdésre ad megnyugtató válaszokat.

Mást és másképpen a közoktatásban!

Társadalmi vitát a Nemzeti Alaptantervről s az iskolarendszer szerkezetéről! Közös nevezőt az alapvető szakmai kérdésekben!
1990 óta minden kormány az elődjének tulajdonított oktatáspolitika elutasításával kívánta új alapokra helyezni az ágazat működését, olykor egy kormányzati cikluson belül több ízben is. A Nemzeti Alaptantervet a különféle kormányzatok, a saját politikai értékrendjüket előtérbe helyezve húsz éven belül négy alkalommal is megváltoztatták, s ha nem cselekszünk, bevezetésre kerülhet az ötödik változat is 2019-től.
A menetrendszerűen bekövetkező fordulatok lehetetlenné tették a szerves építkezést, az erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodást, nem utolsó sorban az eredményes pedagógiai munkát. Az elmúlt harminc évben senki nem vette tudomásul, hogy bármilyen jellegű változtatásnak az átfutási, érési ideje az oktatási rendszerben legalább 10-15 év. Az iskolarendszer nem képes alkalmazkodni a feltételek és követelmények ilyen gyors ütemű változásához.
A JÖVŐ a tanárok és szülők régi óhaját teljesíti, amikor azt mondjuk, hogy az oktatás ügyét függetleníteni kell a politikai játszmák mindenkori állásától.
A ciklus ideje alatt (2018-2022), s ha szükséges tovább és még tovább, az egyetértés s a társadalmi összefogás eléréséig, a következő ciklusokra átnyúlóan is széleskörű társadalmi és szakmai vitát kezdeményezünk a

– a Nemzeti Alaptantervről, mert nem megengedhető, hogy a politikai, ideológiai érdekek mentén állandóan változtatott tananyag minősége, tartalma és teherként megélt mennyisége folyamatos bizonytalanságban tartsa a pedagógusokat,
(Végrehajtható? Ellenőrizhető? Életkornak megfelelő? Tantárgyak, tananyagcsökkentés? Mi a célja? Gyökeres szerkezetváltás? Tankönyvpiac visszaállítása vagy életképesebb állami megoldások?)
az iskolarendszer szerkezetéről, mert nem megengedhető, hogy az iskolák közötti színvonal különbségek és az intézmények közötti átláthatatlanság évtizedek óta folyamatos bizonytalanságban tartsa a beiskolázásra vagy iskolaváltásra készülő szülők, diákok százezreit,
(Szabad iskolaválasztás a kora gyerekkorban? Az egyenlőtlenségi ollót tovább nyitó 6-14 év között működtetetett 4+8, 6+6, továbbá tagozatos állami és a szaporodó magániskolák szerepe? A pedagógusokat is szelektáló intézményrendszer? Világnézeti semlegesség?)
a várható krónikus tanárhiány kezeléséről, a nappali tanárképzés s a teljes felsőoktatási rendszer átgondolásáról, mert nem megengedhetőek a felsőoktatás rendszerében egy-egy adott szakmaterületen belüli hatalmas létszám aránytalanságok s színvonalbeli különbségek,
(Gyakorló tanárok és a különféle tudományterületek képviselőinek bevonása a képzésbe? Jóval korszerűbb ismeretek, szorosabb kapcsolódás a mindennapi tanítási tevékenységhez, a szakmai gyakorlati képzés kiemelt szerepe (már az első évtől kezdve asszisztensként tanítási gyakorlatok? Jóval korszerűbb ismeretek minden szakmaterületen?)
a nemzetközi versenyképességről, mert nem megengedhető, hogy az iskolarendszerünk az általános iskola felsőbb tagozatától az egyetemekig napjainkra a Közép-Kelet Európai államok között szinte minden mutatóban az utolsó helyre küzdöttük le magunkat,
(Nyelvoktatás? Egy idegen nyelvtanuló iskolaév országos bevezetése? Digitalizálás? Intézmények bekapcsolása az informatikai hálózaton keresztül a nemzetközi vérkeringésbe? Alkalmazott digitális módszerek bővítése? Módszerek hatékonysága?)
az árnyékoktatásról, mert nem megengedhető, hogy a szürke és a feketegazdaságban több tízmilliárdos iparággá duzzadó jelenléte (bizonyos tantárgyakból a felzárkóztatásra, az érettségire való felkészítésre, a rendszeres sportoltatásra, az egyetemi felvételikre s különösen az idegen nyelvvizsgákra felkészítő magánórák terjedése). súlyosan megterhelik a tehetősebb szülők pénztárcáját is, miközben családok százezrei anyagi tőke hiányában eleve képtelenek ebben az illegálisan szerveződő versenyben lépést tartani,
(az iparág visszaszorítása? Legalizálás jogszabályokkal?)
az iskolaépületek alkalmasságáról, mert nem megengedhető a XXI. században, hogy az intézményeink többsége nem rendelkezik a kor kihívásainak eleget tevő, jól felszerelt, korszerű több funkcióra is alkalmas belső terekkel, helyiségekkel, laborokkal s pihenő terekkel.
(Felszereltség? Infrastruktúra a XXI. században. Tantermek? Pihenők?)

A pedagógusok azonnali felszabadítása!

Felháborítónak és megalázónak tartjuk, hogy 28 év óta, különösen 2010-től a pedagógusainkat, a beléjük vetett bizalom teljes hiánya nélkül, minden percüket beosztva, a választott hivatásuk gyakorlása helyett papírmunkákra, digitális adminisztrációkra, rendszergazdai feladatok ellátására, gyógypedagógiai-, pszichológiai- és szociális segédmunkákra, különféle, kötelezővé tett intézményi rendezvények s programok szervezésére használják, ahelyett, hogy megadnánk számukra a nyugodt munkához szükséges alapvető feltételeket.
Pedagógusainknak biztosítanunk kell az alábbi munkafeltételeket (higiéniás követelmények), amelyeket, ha a pedagógusok nem élvezhetnek, a munkájuk hatékonysága mindenkor megkérdőjeleződik.
garantált fizetés, kifizetett pótlékok
– a munka biztonságát garantáló szakmai segítők hatékony bevonása,
– az intézményvezetők tisztázott hatásköre, felelőssége
S biztosítanunk kell a valódi motivációs feltételeket is, amelyek valóban inspirálják a pedagógusokat, hogy a tanítás-nevelés folyamatában hatékony munkát végezhessenek.
kihívást jelentő munka,
– önállóság, felelősség,
– lehetőség a tanulásra és a karrierre,
– partnerség az intézményen belül és kívül. Kellő informáltság, bevonás a folyamatokba
Az JÖVŐ azonnali hatállyal, ill. a lehetséges legrövidebb időn belül az alábbi intézkedéseket vezeti be:

garantált fizetés
– a legbiztosabb garanciaként a pedagógusbéreket a minimálbérhez igazítjuk,
a szakfelügyelet eltörlése
– a szakfelügyeleti rendszert teljes egészében töröljük,
szakmai segítők biztosítása
– a szakszolgálatok, a gyermekjóléti szolgáltatások feladatrendszerét a helyi, önkormányzat kezelésében 0-6 évig a gyerek, család, védőnő, bölcsőde, óvoda ötszög, ill. hat éves kor felett a gyerek, pedagógus, szülő háromszög szükségletei szerint koordináljuk.
Az adminisztrációs kötöttségeket, a kötelező dokumentációt átvizsgáljuk s jelentősen csökkentjük. A szociális hálót tágítjuk, az aktív részvétel biztosításával az iskolázott szülők helyi, ill. a civil szféra tevékenységét szorosabbra fűzzük a gyermekjóléti-családi segítő bizottságok munkájával.
– oktatási intézményeinkben, ill. a régiók központjaiban alkalmazotti státuszban a ciklus végére 2022-ig 100-100 tanuló után min. egy-egy, ill. a helyi, speciális igényeknek megfelelő számban rendszergazdát, fejlesztő pedagógust, pedagógiai asszisztenst s sportszervezőt (egészség és rekreáció fejlesztő szakembert) foglalkoztatunk.
– a hiányzó „szakmai kisegítő” álláshelyek átmeneti biztosítására önkéntes civil hálózat szervezésével, szakemberek, képzők, nyugdíjas pedagóguskollégák, szakos egyetemisták bevonásával a meglévő jó gyakorlatok kiterjesztésével, s módszertanuk alapján, minden kis iskolába azonnal elérhetően gyógypedagógus, iskolapszichológus, egészségügyi asszisztens, szociális munkás, gyermekvédelmi felügyelő szakembereket biztosítunk.
intézményvezetők, pedagógusok önállósága
– az intézményvezetőknek visszaadjuk a munkáltatói jogok gyakorlását s a helyi, országos továbbképzések felelős szervezését és ellenőrzését, továbbá egy pénzügyi keretet az év közbeni „premizálásra”.
– a pedagógusoknak éves keretösszegben (100.000 Ft/év) visszaadjuk az önképzésükhöz alapvetően szükséges könyv, CD, DVD, folyóirat, internetes előfizetés támogatást.
– önképzés, továbbképzés céljából a pedagógusok az intézményvezetővel egyeztetve évente több alkalommal szabadon utazhatnak saját szervezésükben belföldön rokon vagy szakmai intézményekbe (100.000 Ft./év).A támogatás minden pedagógusnak alanyi jogon jár s nem fedi le teljes egészében, az egyéb, más formákban hozzáférhető, szintén számukra biztosított önképzési és továbbképzési lehetőségeket.
óraszámok s a tananyag csökkentése
– a pedagógusok óraszámát 22 ill, osztályfőnökök esetében heti 18 órára csökkentjük,
– a diákok terhelését, heti óraszámát heti négy órával csökkentjük,
– a NAT vita lezárásáig, átmeneti intézkedésként, a NAT követelményrendszerét azonnali hatállyal átvizsgáljuk s a benne foglaltakból kijelölt kötelező minimum meghatározása mellett, az 50-60%-ban fennmaradó tartalmat kötelező helyett ajánlottá vagy szabadon kiegészíthetővé tesszük.
teljes módszertani megújulás
– a pedagógiai továbbképzéseket alapjaiban újra gondoljuk, és amíg nincs vitával lezárt NAT-ot követő szintén vitával lezárt egyetértés a felsőfokú tanárképzésről, az egyetemek helyett súlyozottan helyben az oktatási intézményeinkben, ill. az intézmények közötti munkamegosztásban szervezzük. A továbbképzések idejét, az intézményigazgató felelős hatáskörében, heti négy, ill. összességében évi 130 órában határozzuk meg.
A továbbképzések javasolt tartalmai s irányai:
o egymás óráinak látogatása,
o a szakmai önképzés lehetőségeinek biztosítása,
o szomszéd és azonos oktatás tartalmú iskolák látogatása
o szorgalmazzuk az integrált oktatást sikeresen alkalmazó intézmények pedagógusainak bevonását országosan a módszertani képzésbe.
o szorgalmazzuk és támogatjuk internetes honlapok, élő bemutatók elérhetőségét.
o a meglévő sikeres gyakorlatok „intézményesítésével” (lásd pl. Igazgyöngy Alapítvány, Motiváció Műhely Egyesület tanodái, Stanford Egyetem Komplex Instrukciós Program (KIP), Alkalmazott Oktatástan Alapítvány módszertana stb., stb.) az egész országra kiterjesztjük a társadalmi hátrányok mielőbbi kompenzálása érdekében a korai fejlesztést nyújtó módszereket és szolgáltatásokat,
o szorgalmazzuk a gyermekjóléti-családsegítő szolgálatok munkatársai „iskolai” feladatainak országos bemutatását, az egymásra figyelés, a közös munkavégzés módszertanának elsajátíttatását
o szorgalmazzuk a szülőkkel és a civil szervezetekkel történő együttműködés formáinak kiszélesítését,
o szorgalmazzuk a „döntés iskolája” elméletének, módszertanának, a „kompetencia alapú oktatás” széles körű, az interneten jelenleg futó a „gondolkodás iskolája”, az alapítványi és magániskolák gyakorlatának, a családsegítő-, gyermekjóléti szolgálatok terep munkájának, a versenyszféra oktatási módszereinek, és a civil szervezetek által alkalmazott pedagógiailag hasznosítható gyakorlatainak bemutatását.
o szorgalmazzuk a tanár-diák, a tanár-szülő, a tanár- intézményvezető, a tanár-fejlesztő pedagógus, a tanár-szociális munkás s a többi számtalan viszonylatban a minőségfejlesztés gyakorlatát és alkalmazott módszereinek terjesztését (önértékelés, szervezetfejlesztés) s alapvetően a partnerséget alkalmazó intézményeink jó gyakorlatának bemutatását s a módszereik elterjesztését.

Átállás a diákközpontú tanításra-nevelésre!

Politikai és erkölcsi felelősségünk tudatában határozottan állítjuk, hogy az egyetlen és valódi megoldás Magyarország felzárkóztatására, a demokráciánk tartalommal megtöltésére és az esélyegyenlőtlenségek megszüntetésére a diákközpontú tanítás-nevelés bevezetése. Döntésre, tudatos választásra képes állampolgárok, iskolázott, a gyermekeikért felelősséget vállalni képes szülők nélkül nincs valódi demokrácia. Felháborítónak tartjuk, hogy a 21. században Magyarországon tíz leendő állampolgár közül legtöbbnek a sorsa már a születésük pillanatában eldől. Az elmúlt közel harminc év leginkább felháborító és folyamatos bűne volt, hogy a család szerepének és szerkezetének kényszerű megváltozásával (többgenerációs együttélés szétesése, munkanélküliség, anyák „családfővé” válása), a különféle oktatási-nevelési célrendszerek erőltetésével, az intézmények versenyeztetésével s a pedagógusok ugráltatása közben magára hagytuk a gyerekeinket, a diákjainkat.
Felháborítónak tartjuk, hogy Magyarország oktatása rendszere nem képes hasznos és alkalmazható tudással felvértezve a születendő a gyermekeinket, kivétel nélkül, legalább az érettségiig elkísérni.
A kialakult kényszerhelyzetben a szülők nem fordítanak jelentőséget gyermekeik önállóságra nevelésében. A szülői átörökítés, a nevelés a legtöbb családban kimerül – ha és egyáltalán erre is jut idő- az ellenőrzésben, az iskolai teljesítmények számonkérésében.
Az iskolák, a pedagógusok leterheltsége miatt, kevésbé vesznek tudomást a közelmúlt gyökeres társadalmi átalakulásairól, a család nevelési szerepének széteséséről s az egyéb nevelési színterek kérdéses hatékonyságáról, a nevelésben betöltendő szerepük esetlegességéről. A legegyszerűbb időszaki tanulói jellemzés elkészítésekor is figyelmen kívül rekednek a valódi megismerési tényezők. A diákok családi neveltetési szintjét általában helyesen mérik fel, de mindenre többnyire csak egy szempontból, a tanulók iskolai teljesítményéből következtetnek.
Felháborítónak tartjuk, hogy 2017-ben Magyarországon az iskola változatlanul, elsősorban a magatartási zavarokra koncentrál s ahelyett, hogy segítséget kérne, osztályozással, kibuktatással szankcionál.
Jól tudjuk, néhány ország már belevágott a diákközpontú nevelési rendszerek alkalmazásába.
Ezekben az országokban a fenti kérdést, megfogalmazott problémákat nem is értik.
Olyan együttes „társadalmi” tudással rendelkeznek, amelyek alkalmazásával gyakorlatilag minden korosztályt közel 100%-os arányban visznek el az érettségiig, és 70-80 %-os arányban szereznek a fiatalok diplomát és kiválóan állják meg a helyüket nemzetközi megmérettetésben is. És válnak iskolázott, gondos, felelős szülőkké hazájuk társadalmában.
A JÖVŐ azt gondolja, a magyar társadalom nem rosszabb s nem jobb egyetlen sikeres jóléti állam társadalmánál sem. Mi is képesek vagyunk egy hatékony oktatási rendszer felépítésére.

18 éves korig tartó tankötelezettség
– Visszaállítjuk a 18 éves korig tartó tankötelezettséget!
visszaállítjuk a szülők, a gyermekek s az óvodapedagógusok közös választási jogát, hogy mikor kívánják a gyermeket iskolába íratni, hat vagy egy évvel később, hét éves korban.
tanulóinkat végigkísérjük az óvodától az érettségiig
– a meglévő internet alapú a diákok nyilvántartását célzó elektronikus rendszert kibővítve, az óvodák utolsó évétől s fokozatosan az iskolai évekre az érettségiig felmenően bevezetjük az e-tükör rendszerét.
A megvalósítás felhasználóbarát, egyszerű kezelésű számítógépes szoftver készítésével az e-napló rendszerhez és/vagy az oktatási hivatal számítógépes adatbázisaihoz igazítva vezetjük be. Ebben a számítógépes programban lehetőségünk van a diák személyes adatainak s szociális helyzetének rögzítésére, a bekövetkezett változások regisztrálására. A képességeit is nyilvántarthatjuk, amely évről-évre magában foglalja a tanulmányait, nyelvtudását, s az egyes kompetenciákban elért szintjeit. Iskola-, s intézményváltáskor egy kattintással elküldhetők adatai a fogadó intézménybe, ahol leendő osztályfőnöke s tanárai teljes képet kapva időben felkészülhetnek a diák fogadásáról s a vele kapcsolatos pedagógiai, oktatási teendőkről.
– a tankerületi oktatási központokon belül szervezett „tanácsok” helyett, minden iskolában az e-tükör adataira is támaszkodva szükség szerint, az osztályfőnök, de bármelyik tagja által kezdeményezve bevezetjük az igény szerint időszakosan (hetente, kéthetente) ülésező „tükör” bizottság felállítását, ahol az adott esetekben a szülők s a gyermek is jelen vannak, kiegészülve az éppen érintett a gyermeket tanító pedagógusokkal, szakszolgálati munkatársakkal.
A bizottság e kisebb csoportban beszéli meg egyénenként a diákok fejlődését, mentális és szociális képességeit, és együtt döntenek a követendő stratégiákról, a további azonnali és rövidtávú teendőkről.
a mindennapos testnevelés tartalommal megtöltése
– Kísérleti keretek között pályázatok kiírásával a mindennapos testnevelésbe beengedjük az intézményeinkbe a különféle egészségtudatos, egészségmegelőző, egészségőrző sportágak és/vagy gyakorlatok képviselőit (jóga, karate, agykontroll stb.)
a közmunka program frissítése
– Szintén pályázatok keretében bátorítjuk az ötven órás középiskolai közmunka program tudatos újragondolását, új, innovatív, a tanítványaink egész életére meghatározó önkéntes munkalehetőségek bemutatását.

Több legyet egy csapásra! A Jövőnkért Központ

idegen nyelvoktatás
A kulcskompetenciák fejlettségi szintjét vizsgálva Európán belül Magyarország legsúlyosabb lemaradása az idegennyelv-tudás tekintetében mutatható ki. Bár, önmagunkhoz képest, a statisztikai adatok javulást mutatnak, mégis az iskolai nyelvtanulásról szóló nemzetközi adatok alapján az oktatáspolitikai törekvések továbbra sem tűnnek elégségesnek az idegennyelv-tudás terén tapasztalható lemaradásunk felszámolására. Az idegen nyelvek tanítása állandó küzdés és problémahalmaz az alap és középfokú oktatási rendszerünkben. S ez nem a nyelvtanáraink hibája. Szakemberek szerint, módszertani szempontból a 90-es évek óta megdöbbentően sok, szinte minden szinten alapjában változott a nyelvtanításunk eszközrendszerében. Ma, nemzetközi összehasonlításban Magyarországon a nyelvtanáraink sok esetben korszerűbb módszerekkel dolgoznak, mint a nyugati országokban. Mégis, sem így, sem úgy, nem voltunk, vagyunk igazán eredményesek. Alig vannak általános és középiskoláink, amelyek tagjai valamilyen nemzetközi hálózatnak. Miközben az elmúlt másfél évtizedben milliárdok folytak el a tanárok továbbképzésére, nyelvtudás hiányában a tanárok ma sem férnek hozzá a világhálón óriási tömegben rendelkezésre álló forrásokhoz. A szülők s a nem nyelvszakos pedagógusok idegen nyelvi tudásának hiánya is komoly akadálya az előre lépésünknek. A legfőbb akadályt azonban abban látjuk, hogy végül is a diákjaink többsége úgy végzi el az általánost majd a középiskolát, hogy a tanult nyelveken egyetlen napra sem került külföldre, idegen anyanyelvi környezetbe. Miközben azt érzékeljük, hogy azok a diákok viszont, akik szülői, családi összefogás eredményeként egy-két hónapot, fél évet vagy éppen egy teljes oktatási évet külföldön tölthettek nem csupán a nyelvtudásukban váltak egy csapásra sikeressé, de hosszabb távon a pályaválasztásukban, az elhelyezkedésükben s végső soron az életben való boldogulásukban is előnyt élveznek a többiekkel szemben, mindezzel tovább növelve az egyes társadalmi rétegek között fennálló esélyegyenlőtlenséget.

korlátozzuk az idegen nyelvű filmek szinkronizálását. Intézkedünk, hogy az iskolákban felhasznált filmek, videók, DVD-k az eredeti nyelven kerüljenek vetítésre.
Az idegen nyelvoktatás hatékonyabbá tétele érdekében egyre több ország alkalmazza ezt a módszert. A trendeket figyelve gyakorlatilag Magyarország az egyetlen, ahol nem léptünk eddig ebben a kérdésben.
– világlátó program
Minden 10. vagy 11. évfolyamba járó tanulónak, alanyi jogon, két-két hónapos időkeretben ingyenesen, nyelvtanulási lehetőséget biztosítunk külföldön
E szándékaink szerint, bevezetésre kerülő intézkedés, az országunk felzárkózásának és a valódi demokrácia kiépítésének is sarokpontja. Jövőnket megalapozó, hosszabb távra szóló program, amelynek rövid távú hozadéka, a sikeres nyelvvizsgák számának dinamikus növekedése.
demokráciánk tartalommal megtöltése
Azt érzékeljük a rendszerváltozás óta, hogy a családi hátterük miatt esélytelenné váló fiatalok körében csak a túlélés, az ösztönös életben maradás képessége erősödik, ami mindenre jó, csak országépítésre nem. Középiskolás fiataljaink legégetőbb problémaként a kilátástalan, bizonytalan jövőt emlegetik, s alig kerül szóba az egészségtelen, mozgásszegény életmód, iskolai problémák, tanulási lehetőségek, vagy éppen a közösségek hiánya. Az Európai Unió országai között nálunk a legalacsonyabb azoknak az aránya, akik szerint az iskolai végzettség fontos, miközben a legmagasabb azoké, akik szerint az érvényesülés titka az, ha az ember jó családba születik.
Az JÖVŐ úgy gondolja, aki nem ismerkedik más országok kultúrájával, esélye sincs megérteni miről is szól valójában az európai összefogás, mit jelent pl. valójában a földünket veszélyeztető globális felmelegedés. Ennek megértése s a világlátás semmivel nem pótolható tapasztalatai miatt is fontos számunkra a külföldi nyelvtanfolyam, a világlátó program. Azt gondoljuk, hogy minden középiskolásnak alanyi jogon járó egyenlő esély biztosításával, a külföldi nyelvtanfolyamokra kiküldött nemzedékek tagjai nem csupán a nyelvtudásuk szintjét emelhetik, de a 16-17 éves fiatalok, átélt tapasztalataik, s a külföldön szerzett életre szóló élményeik átadásával segíthetnek nekünk a valódi demokrácia kialakításában is. Immár nem csupán a saját javukra, hanem az ország javára is.
Kik és hogyan szervezzék a világlátó programot? E program megvalósítása milyen lehetőségeket kínálhat még a magyar társadalomnak?

Tisztelt választópolgárok! Tisztelt Politikai Pártok!

– Az JÖVŐ nyíltan a magyar társadalom, a felelősen gondolkodó szülők és nagyszülők, a választópolgárok, a társadalmi és a civil szervezetek, s egyúttal a 2018-as országgyűlési választásokon programot készített, felelősen gondolkodó politikai pártok felé fordul.
Javasoljuk egy közvetlenül az országgyűlésnek beszámolási és folyamatos javaslat tételi kötelezettséggel működtetett Jövőnkért Központ (JK) alapítását, amely az alábbi tevékenységeket végzi.
o a világlátó program keretében szervezi, bonyolítja a diákjaink, a jövő nemzedékének külföldi nyelvtanfolyamait.
o feldolgozza, elemzi, s sokoldalúan, tudatosan népszerűsíti, terjeszti az országban jelen lévő jó demokrácia gyakorlatokat, s a világ összes tájáról, külföldről hazatérő diákjaink tapasztalatait, demokráciaépítő javaslatait.
o szervezi a NAT-ról, az iskolaszerkezetről, a szakképzésről-, a felsőoktatásról, ill., még javasolt témákban (pl. egészségügy, közigazgatás, nyugdíjrendszer) a strukturált, irányított szakmai, társadalmi vitákat. Utóbbi feladatkör együttesen célozza az államháztartás legfontosabb szektorainak együttes, közös akaratú helyes pályára állítását, a közpénzek pazarlásának megállítását, a veszteségek csökkentését, évi több ezer milliárd forint megtakarítását.
o a szakmai, társadalmi vitákat összegzi s konkrét, szakmai javaslatait jogszabályalkotásra folyamatosan előterjeszti az Országgyűlésnek.
o a szakmai, társadalmi viták eredményeként. összegzett alternatívák eldöntésére esetlegesen javaslatot tesz az Országgyűlésnek népszavazások kezdeményezésére (pl. a Nemzeti Alaptantervről, az oktatási rendszer szerkezetéről, az egészségügyi-, a közigazgatási rendszerek átalakításáról
közös akarattal
A Jövőnkért Központ pártsemleges működtetése, ez a közoktatási rendszerünk fejlesztésének egyik eleméből kinövő, de mindannyiunk előnyére jóval szélesebb lehetőségeket kínáló, a közjó javára felkínált programjavaslatunk, csak és kizárólag a politikai pártok összefogásával, az alábbi három alapelv és közös cél egyhangú elfogadásával képzelhető el:

1. Demokráciában szeretnénk élni
Összeköthet bennünket, a mérnököt a vasutassal, a takarítót a tudóssal, a liberalizmust a konzervativizmussal, az alaptörvényt az alkotmánnyal, maga a demokrácia. A demokrácia igenlése.
2. Biztonságos, nyugodt körülmények között, belátható időn belül, szeretnénk felzárkózni a jóléti társadalmak színvonalára
Összeköthet bennünket, a közös cél, hogy biztonságos, nyugodt országban, jóléti társadalomban szeretnénk élni. Elérése érdekében annak belátása, hogy minden értékteremtés egyformán fontos. Szükségünk van a kulturális innovációkra, a befogadó nyitott gondolkodásra, a szolidaritásra éppúgy, mint a teljesítményre, a tudásra, a nemzetünk sorsa iránt érzett felelősségre.
3. A jelenünk és jövőnk nem elválasztható
Összeköthet bennünket, hogy minden cselekedetünkben, döntéseinkben nem csupán a jelenre, hanem felelősen a természeti kincseink s erőforrásaink fenntarthatóságára, és a gyermekeink, utódaink, a felnövekvő generációk boldogulására is gondolunk.