Foci

A megújulás évtizede, avagy a totális csőd. Csányi Sándor és Orbán Viktor keringője.

Sziasztok,
Kevesen tudnak róla, kit érdekel (?), minden esetre tény, hogy „hozzáértő szakemberek” 2010-ben az MLSZ berkein belül elkészítették
„A magyar labdarúgás stratégiája. A megújulás évtizede 2010-2020” c. dokumentum vitaanyagát, amit nem sokkal később 2011-ben el is fogadtak, s hivatalos dokumentummá vált. Nem volt ebben, mármint az elkészítésben, semmi meglepő. A korábbi elnökök is Jász Gézától Kisteleki Istvánig megválasztásuk után szinte azonnal „hozzáfogtak”.

A keringő kezdete

Csányi Sándor a hazai és lassan már a közép kelet európai régió bankrendszerének vezetőjeként  évtizedek óta sakkban tartja a hazai politikai élet szereplőit. Meglehet, néhány hónapon belül UEFA alelnök (is) lesz.
Zseniális, tehetséges ember. Bírom őt. Tisztában van vele, elég egy apró hiba, begőzölt miniszterelnök vagy ellene hangolt parlamenti lobbi s minden, amit eddig felépített összedőlhet. „Amatőr” politikusként, közel 30 éve bújtatja, fal állásokkal ejtőernyőzteti, az OTP-ben, a cégbirodalmában, a bukott, ellenzékbe szoruló politikai garnitúra tagjait, épp úgy, mint a hatalmon lévők pereputtyait, továbbá a politikai tisztségekből így-úgy kiszorulókat (ki tudja, hogy a következő választásokon ismét hatalomra kerülnek, vagy éppen, a hatalmat bitorló bocsát-e meg nekik). Ebben semmi trükk.
Diktatúrákban s a fejlődő országokban bevált szokás, hogy a pénzügyi stabilitáshoz bizonyos „kapcsolatok” ápolására is szükség lehet. Nézd meg, ha van kedved, járj utána, az Ernst and Young, a Deloitte and Touche, s a nagyobb hálózattal rendelkező pénzügyi tanácsadók, könyvvizsgálók alkalmazottai között is szép számmal találtunk s találhatunk volt/leendő kabinetfőnököket, bukott kampányigazgatókat, miniszterelnöki, miniszteri tanácsadókat, államtitkárokat.

Amikor Orbán nyolc évvel ezelőtt keresztülverte a bankadót, Csányi érzékelte, a bejáratott trükkjei nem lesznek elegendőek. Orbánban emberére talált.
Szerintem, pontosan tudta, hogy Orbán „felkérésének” engednie kell, muszáj elvállalnia az MLSZ elnöki tisztséget (tutira veszem, a feje búbjára sem kívánta, igaz, a kérdésre csak Ő tudna hitelesen válaszolni).

„Nem udvariasságból mondom, de ezt a felkérést nagy megtiszteltetésnek, egyúttal életem legnehezebb feladatának tartom” – mondta köszöntő beszédében, amikor egyetlen jelöltként megválasztották az MLSZ elnökének 2010 júliusában .
„Nem vagyok benne biztos, hogy meg tudom oldani, de mindent megteszek azért, hogy sikeres legyek. Azt ígérem, hogy az elkövetkezendő időszakban időm legnagyobb részét a labdarúgásnak fogom szentelni.” (2010. júl.) – folytatta.

Egyfelől jót húzott. Bankvezérként s cégbirodalom építőként is szárnyal.
Másfelől meg rendesen rezeg a léc.
A magyar focit, egyetlen ember, legyen bármilyen tehetséges is, nem fogja kihúzni a kátyúból (sajnos ez igaz Magyarországra is).
Azt gondolom, Csányi ezt is pontosan tudta.
Kockáztat. Mint a tőzsdén.
Nagy játékos! Kár, hogy nem tud gólt lőni. Éppen ezért, másik húzásként, egyfajta biztosítékként, felkérte Nyilasi Tibort, nemzeti ikonunkat, hogy jól fizetett státuszban, vegyen részt s adja a nevét a „nemzeti stratégiához”. Törőcsiket vagy Détárit azért nem kérhette fel, mert ők kevésbé alkalmasak ilyesfajta szerepkörre, mondják, egyetlen tőmondatot sem képesek összefüggően, tagoltan leírni vagy elmondani. Nem is emiatt szerettük őket. Jelzem, Nyilasi sem ezért vált híressé, de mégis…

Fotó: amigeleken.hu, forrás: Pályi Zsófia/Origo

Dokumentumok halmaza

A Csányi korszak alap dokumentuma két szempontból is figyelemre méltó. Először, Csányi Sándor, pénzügyi szakemberként, hozzászokva a számokra, adatokra épülő stratégiaalkotáshoz, külsőségeiben eleddig példa nélküli színvonalon legyártott dokumentummal kápráztatta el megrendelőjét Orbán Viktort, s a szakmai közvéleményt.
A doksi helyzetelemzése első olvasatra kiváló, a célkitűzések, az elképzelések jók. Hatásos, alapos marketing, PR alapú szakmai munka született, a táblázatos összefoglalók is „tartalmasak”, színesek.

Másodszor, Csányi Sándor hazai tőzsdeguruként, tisztában lévén a realitásokkal (értsd a nagy válogatott várható teljesítménye), amikor érezte, hogy ez a „csilivili” dokumentum kevés lesz, előre menekülve, bevonta a csodatévő belga céget (2014),sőt, megelőzve annak, általa már ismert, a magyar akadémiákról szóló hivatalos második jelentését (2016) 2015-ben, ügyes húzással, közzétette az alapstratégia felülvizsgálati anyagát is. Sikerült, azt a látszatot keltenie, hogy az MLSZ ura a helyzetnek. Tudta, csak egy újabb hatásvadász történettel húzhatja tovább a rétestésztát.
Itt is, és minden megjelent dokumentumban, hasonló színvonal, ájulásig lenyűgöző táblázatok, grafikák s persze, figyelemelterelésként, a 2015-ös MLSZ anyagban már benne van a menet közben elért „eredmények” felsorolása is.

Alapstratégia, második olvasatra

Az anyag (s a felülvizsgálati dokumentum is), mint írtam, olyan szépen dekorált, hogy az embernek szinte elmegy a kedve attól, hogy bármit is szóvá tegyen. Ha elegendő lenne pályára vinni és meglebegtetni ezt a néhány MLSZ szülte papírhalmazt az ellenfél tizenhatosán belül, holtbiztos, hogy Costa Rica után levernénk a Brazilokat, a Spanyolokat, de minden bizonnyal a Németeket is s nyolc kettőre vertük volna a kazah, s min. három nullra a skót válogatottat..
(Közbevetőleg, utalva a futó sorozatomra, jegyzem meg, hogy a Nemzeti Alaptanterv, bár ennyire nem magas színvonalon, de hasonlóan fogalmazott, egyetlen változat kodifikált szövegébe sem lehetett belekötni, első olvasatra. Minden bennük van s annak az ellenkezője is. EU-s ellenőr, oktatási szakértő legyen a talpán, aki eséllyel kritizálni óhajtja a tartalmukat.)

Viszont, ha az ember mazochista s neki gyürkőzik ismét az olvasásnak (megtettem 2011-ben), találhat hibákat. Nem is keveset.
Az alapdokumentum hemzseg az ismétlésektől.
Az olvasóban gyanú ébred, hogy a program készítői egymástól függetlenül felfedezték ugyanazokat a hiányosságokat s elfelejtették összefésülni a gondolataikat.
Az alkotók kínosan ügyeltek arra, hogy semmi konkrétum,(operatív távlatú elképzelések, hogyan, kik, milyen módon, ki a felelős, számon kérhetőség, ki hol elérhető stb.), ne legyen benne.
Így aztán az anyag megmarad a társadalom felé egy jelszavakkal teletűzdelt üzenetnek, befelé pedig egy belterjes, „mi itt leírtuk a tutit, te meg majd megtudod, ha szólunk, ha kiválasztunk, ha beveszünk…, hogy mikor, mi lesz a dolgod” összefoglalónak. Tisztára, mint a pártok választási programjai, amikor még voltak ilyenek!

Elemző tanúként mondom, probléma volt, hogy a dokumentumot megelőző vitaanyagok, elképzelések, előtanulmányok nem voltak nyilvánosak, vagy későn váltak publikussá.
Probléma volt továbbá, hogy a stratégia egyes fejezeteinek részletes kidolgozásai (2011 dec. 31. határidővel) vagy elkészültek, vagy nem, vagy hozzáférhetők voltak (hosszas utánajárással), vagy nem.
Az olvasónak, az érdeklődőnek, s ami nagyobb baj – utána érdeklődtem – a hierarchia alsóbb szintjein dolgozó szakembereknek sem voltak elérhetők a részletes elképzelések. Nyilvános szakmai viták helyett, utánpótlásedzők ezrei egymás között találgatták a „tutit”.

A sorok között is olvasni tudó, több szakmaterületen is tapasztalattal rendelkező, hasonló stratégiai anyagokat már elemző szakemberként nem volt nehéz kitalálnom, hogy az MLSZ-ben házon belül sem lehetett kerek a történet.
Máig nincs összhang, s fájdalom, krónikus a tudáshiány a vitaanyag, a dokumentum, s a részletek kidolgozói körében, gondolok itt az együtt gondolkodás-, a szintetizálás képességére, az orrunknál legalább két lépéssel tovább látás készségére, s a vitás helyzetek kezelésében való jártasságra.
Akkor, olvasva a dokumentumot, emlékszel, az jutott eszembe, hogy a stratégiát összeállító csapat belső eróziója valószínűleg már a stratégia vitaanyagának kiadásakor 2011-ben (vagy jóval korábban) elkezdődött (itt és most tekintsünk el attól, nem vigasztal, nem újdonság, hogy más szakmaterületeken is ugyanez a helyzet).

Elért eredmények (2010-2015) az MLSZ tálalásában

– versenyengedélyek számának 25%-os növekedése.
– versenyengedélyes U15 alatti fiúk számának 71%-os, lányok számának 267%-os növekedése.
– szabadidős játékosok száma elérte a 100 ezer főt.
– amatőr versenyeztetési költségek 90%-os csökkentése.
– pénzügyi ösztönzők bevezetése az elszivárgó korosztályok védelmében.
– grassroots ezüst minősítés megszerzése.
– Bozsik Intézményi Program átalakítása.
– középiskolás, egyetemi és öregfiúk bajnokságok szervezése.
– 282 új pálya építése az Országos Pályaépítési Program keretében.
– 200 új pályaépítés, valamint számos pálya- és öltözőfelújítás engedélyezése a sportszervezeti TAO program keretében.
– 700 sporttelep felújítása a Sporttelep-felújítási program keretében.
– Budapesti létesítmény-fejlesztési program előkészítése.
– egységes utánpótlás-nevelési koncepció kidolgozása.
– szakmai segítségnyújtás az akadémiák működésének fejlesztésére (Double Pass audit).
– edzőképzések UEFA újraakkreditálása.
– új képzési licencek kidolgozása, bevezetése (MLSZ Grassroots C, Elite Youth A).
– egységes szakanyag készítése az utánpótlás-nevelés számára.
– tananyagok aktualizálása, bővítése.
– online tudásbázis kidolgozása.
– felvételi és vizsgakövetelmények szigorítása.
– szakmai konferenciák szervezése.
– stadionfejlesztés 3, modern követelményeknek megfelelő stadion megépítése.
– 28 stadion modernizációjának, 2015 és 2017 közötti rekonstrukciójának előkészítése.
– egységes sportrendészeti infrastruktúra kiépítése.
– Puskás Ferenc Stadion átfogó rekonstrukciójának előkészítése 2018-ig.

Eredmények, blogger szemszögből

– A dokumentum(ok) többek között tartalmazza, korábban hallottam Nyilasi Tibor, és Csányi interjúkban is, hogy célkitűzés a labdarúgó utánpótlás tömegbázisának szélesítése, legalább 200.000 igazolt játékos bevonása a sportágba.
Megtörtént. Adminisztratív módon. Pl. a közoktatási- felsőoktatási intézmények, s nagyobb vállalatok támogatásával fenntartott csapatok, egyesületekké alakításával, a játékosok adminisztrációs nyilvántartásával, számuk bővítésével, a feladatot könnyűszerrel megoldották, kipipálták.
De ettől még a focizó fiatalok száma nem változott. Attól, pl., hogy minden harmadik, a közoktatásban tanuló lányt focistának adminisztráltak (a női focira mostanság sokkal több pénz zsebelhető be innen, onnan. A sztori hasonló, mint az EU támogatások c. „történetek”), még nem lett több a meríthető bázis.
– A párhuzamos célkitűzések, amit a stratégia szintén megfogalmaz, nevezetesen, a nagyobb merítésből – több tehetség, komolyabb eredmények, és felzárkózás az európai elithez,– önmagában a tömegesítéssel, ill., mint látjuk az eredményekből, több pálya építésével nem érhetők el.
– Lehet színezni, szintén eredmények, a „település, körzet, alközpont, megye, régió” földrajzi felosztással, „versenykiírás, eljárási rend, szakmai követelmények” önismétlésekkel, táblázatokkal, fotókkal.
Ezek pótcselekvések.
– Az eredmények között feltüntetett, „az amatőr versenyeztetési költségek 90%-os csökkentése” üdvözlendő. De a szülők pénztárcájában mindez alig néhány forintos megtakarítást eredményez.
– A tehetségek a felélesztett grundokról, a sulikból egyesületekhez kerülnek, az egyesületekből (vagy éppen azonnal) labdarúgó akadémiákra. Az akadémiákból a különféle válogatottakba.
Attól félek, a többség továbbra sem fog odakerülni! El sem kezdik a labdarúgást, ha az iskolákban szakköri szinten kezelve szülői anyagi hozzájáruláshoz kötik a gyerekek részvételét. Nem mennek egyesületekbe tovább, ha a nevelő bázisok tagdíjat, az akadémiák pedig havidíjakat szednek.
– A mai magyar társadalom rétegződése ismert, több mint aggasztó.
A mélyszegénység milliós nagyságrendű, a csonka családok száma folyamatosan nő, a kisiskolák száma csökken. A családok fogyasztási szokásairól tömegméretekben felmérés sem készülhet, mert ilyen kategória csupán a családok egy-két százalékában lenne vizsgálható.
A rezsi kifizetése, egy-egy számla csúszása, a hitelek törlesztése (a lakossági eladósodottság mértéke magas), s a munkakeresés fizikálisan és mentálisan rongálja az egyének s a társadalom állapotát.
Nem csupán a havi 2000-50000 (óriási a szórás!) tagdíjakról, hanem a felszerelésről (mez, cipő, tréningruha, védőfelszerelések megvásárlása, félévenkénti cseréje, a nevezési díjakról, pályabérletekről (ez az, amit az MLSZ csökkentett), az utazási költségekről, a táborokról, túrákról, tornákról is szó van. Egy gyermek esetében átlagosan évi min. 150.000 Ft., de a felső határ a csillagos ég. Két vagy többgyermekes családoknál a költségek, ha nem is lineárisan, de tovább nőnek.
– Ahogy Puskás (pontosabban Hofi) mondta Guszti bácsinak, ha nincs pénz nincs foci, úgy mondhatjuk ma minden érintettnek, ha nincs ingyenes sportolási lehetőség, hiába a legnépszerűbb sportágról van szó, egyre nehezebb lesz a gyerekeket a pályákra csábítani. Az ingyenesség hiányában évek óta kiesik korosztályonként a gyerekek cca. 30-60 %-a a labdarúgás körforgásából.
– Persze, ha az MLSZ beszállna nem csupán a versenyeztetési költségek csökkentésébe, hanem az egész finanszírozásába, ha lenne valódi „ingyenesség”, akkor sem biztos a siker. Gazdaságpolitikai szempontból az a baj velünk (ha foci, akkor mindenképpen), hogy nem vagyunk se túl gazdag, se túl szegény ország.
Az elmúlt években a világ jobbik felén, a gazdaságok szerkezeti átalakulása, a szolgáltató szektor példátlan térnyerése az értékteremtő termelés rovására, az infrastrukturális környezet, az infokommunikációs robbanás olyan mértékű kihívások elé állítják a fiatalságot, amelyeknek kevesen képesek ellenállni. Elég csak az internetre, a dvd-re, a mobilokra, a táblagépekre, a televíziós csatornákra, a készen, csomagolva, fillérekért kapható videó játékokra gondolni a napi edzések, a hétvégi meccsek az állandó utazás helyett s belátjuk itt is van/lenne tennivalónk.
De, a mi nézőpontunkból a legnagyobb ellenfél a világ „rosszabbik, szegényebbik” fele. Már nemcsak a vezető nyugati országok, de a magyar piac is dugig van Afrikából, Ázsiából, Dél Amerikából érkezett játékosokkal.

Székesfehérvár, 2010. május 19.
MTI Fotó: Illyés Tibor

Javaslat

Az elmúlt évtizedekben hatásos stratégiák mindenkor születtek, hatékonyak soha. A keringőnek, látjuk, még nincs vége.
Érdemes lenne ezt a több évtizede tartó impotens körforgást, a politikai elit, a befektetők, a magyar szinten kikezdhetetlen (?) „nagyágyúk”, a mindenkori húsos fazék körül nyüzsgők, a mindig vesztes közel százezres nagyságrendű edző-játékos tömeg magatartását, szerepeit végre elemezni, s itthon tényleg tükörbe nézni.
Hasonlóan az állam háztartási szektorokhoz, véleményem szerint, erre a területre is ráférne egy átfogó, tisztázó nyilvános szakmai-, társadalmi vita.
A világ legnépszerűbb sportágáról van szó.

Vágod?
Mekkora blama lenne most, ha nyertünk volna a Németek ellen 1954-ben.
Egy „világbajnok” válogatottat alázott Feröer, Luxemburg, Kazahsztán, Skócia s a jó ég tudja, mi jön még.
A két VB ezüsttel (1938, 1954) kevésbé vagyunk szem előtt- mondta egy barátom.

Tényleg elhiszed Neki?