Nemzeti Alaptanterv

A rendszerelvűség s a világkép viszonya a tantervben

Sziasztok,
Lehetne-e másképp szerkeszteni, tervezni a Nemzeti Alaptantervet?
Egyáltalán szükség van-e rá, ebben a formában, mint ahogyan megismertük? Vajon egy komplex, az ismereteket drasztikusan lecsökkentő, megrostáló, a tantárgyak számát is jelentősen csökkentő vagy összevont tantárgyi rendszerben működtetett iskolában kiművelhetők-e versenyképesen, hatékonyan a jövő szakemberei (kémikusok, biológusok, történészek….)?
Ezekre a kérdésekre (is) próbált válaszokat találni Gáspár László pedagógiai kutató, iskolaigazgató a múlt század hatvanas éveiben, s a gyakorlatban híressé vált Szentlőrinci iskolakísérletében (1969-1984).
Nemzetközi példák sorozatából tudjuk, az élet Őt igazolta. Gáspár fél évszázaddal megelőzte a korát.

Rendszer elmélet

Első olvasatra Gáspár írásai ijesztően ideologikusak. Egyike volt azoknak a gondolkodóknak, akik kényszerítettek minket a sorok közötti olvasás megtanulására. Nehéznek tűnik értelmezni az életművét, leválasztani a totális állam ideológiáját kiszolgáló munkaiskola elméletét és „kihámozni írásaiból a gyakorlatban kipróbált ma is megfontolásra érdemes steril pedagógiai, szakmai célkitűzéseket.
Rendszerváltáskor a szakértők nem is bíbelődtek vele. Életművét, annyi más tudásbázissal együtt, azonnal kihajították.
A kommunizmus egyetlen csökevényére sincs szükségünk. Punktum!
Gáspárt ugyanis a kevésbé “sikeres” kollégái „kádárista ügyeskedőnek”, „pedagógiai szemfény vesztőnek” tartották. Főleg azok után, hogy a „mocskos kapitalisták”, a svéd, a dán, a norvég, a német küldöttségek elkezdték egymásnak adni a kilincset Szentlőrincen, napokig tanulmányozva a „kísérletet”.
(halkan jegyzem meg, bizonyítható, hogy gondolatainak legfőbb ellenzői éppen a kommunisták voltak. Azok az emberek, akik a rendszerváltást is túlélve a halálukig uralták az oktatási rendszer teljes vertikumát. A még élők, s a „tanítványok” a mai napig akadályozva, hogy megtörténjen az oktatásban a valódi rendszerváltás, különféle egyetemeken megbújva, mostanában szégyenteljesen hallgatnak)

Gáspár a tudományszakokat műveltségterületekre bontó logika helyett (amit az érvényben lévő tantervek követtek ugyan, de nem csökkentve a tantárgyak számát) a tananyag meghatározásakor a hagyományos tantárgyi struktúrát egy időben több szempontból is elemzés tárgyává tette.

– hogyan tükrözik a saját tárgyukat (teljes egészében, mint pl. a történelem, a földrajz vagy különböző nézőpontokból, mint pl. a matematika, a fizika).
– mekkora az elmélet és a gyakorlat aránya az egyes tárgyakban (elsősorban elméleti, mint. pl. a matematika vagy inkább gyakorlati, mint pl. a technika).
– milyen a felépítésük módja (egymásra épülő ismeretek, mint pl. az idegen nyelv, a matematika vagy kevésbé hierarchikus, mint pl. a biológia a földrajz).
– milyenek az ismeretelsajátítás egyéni lehetőségei (egyéni adottságok erősen befolyásolják, mint pl. testnevelés, ének, rajz vagy verbálisan elsajátíthatók, mint pl. az idegen nyelvek).
– milyen jellegűek az ismeretek (a kifejtés módja szerint történeti, mint pl. a történelem vagy szinkron jellegű, mint pl. a földrajz).
– mit képviselnek elsősorban (tudományágakat, mint pl. a fizika, a matematika vagy művészeti ágakat. mint pl. a rajz, az ének vagy társadalmi tevékenységet, mint pl. a történelem).

Az ismeretelemeket egymáshoz viszonyítva arra a következtetésre jutott, hogy a „bemeneti” tanítandó ismeretek tömege rendkívül csekély kimeneti eredménnyel jár együtt. Magyarul, már rövidtávon is, a sok-sok tanított ismeretből alig marad valami a tanulók fejében.
Éppen emiatt, a tantervelméleti elemzéseinek eredményeként Gáspárnál az ismeretek alapja és a tartalma nem tantárgyakra, nem is tudományszakokra, hanem a természeti-társadalmi folyamatokat logikusan magyarázó elméletekre épült.
Az elméleteket a tudományos forradalmak kényszerhatására a rendszerekben való gondolkodás szülte, s szüli a mai napig (lásd pl. Thomas Khuntól, Wallersteinig). Gáspár szerint alkalmasak tehát arra, hogy mindenkor kövessék a társadalmi és technológiai változásokat.

fotó: tanóra Szentlőrincen

Világkép

Az elméletek közül 1971-ben a kibernetikát , a rendszerelméletet , és a szervezéselméletet (amely gyakorlatilag, mai fogalmaink szerint, a minőségirányítást jelenti) részletesebben elemezve három lényeges következtetésre jutott:

1. Az elméletek komplex rendszereket vizsgálnak, amelyekbe egyszerre több hagyományos tantárgy ismeretanyaga is benne van,
2. az elméletek problémákat vetnek fel, problémákat vizsgálnak, nem terjednek ki minden részletre,
3. a komplex elmélet (komplex tudomány vagy komplex tantárgy) minden olyan ismeretet integrál az előző bejegyzésemben ismertetett, hagyományosan értelmezett tudományterületekből (tantárgyakból), amelyekkel a saját felvetett problémáját magyarázza.

Gáspár, a tananyag kidolgozásának rendszerelvűsége mellett, másik szempontból, tagadta a hagyományos értelmű –egy tudomány, egy tantárgy- tantervkészítési metodikát is.
Nála a tananyag meghatározása egy uralkodó világképre épül.
Gáspár szerint, a világkép a tudományokból, és az élettapasztalatból áll össze, de nem keverendő össze sem a tudománnyal, sem az élettel (teszem hozzá rögtön, sem a politikával!).
A világkép alapja a társadalmi gyakorlat egyszerűsített leképezése, meghatározott életkorú tanulók számára (lásd 40 évvel később az uniós oktatási stratégiát). Szerinte, az integráló világkép nélkül a tananyag nem lesz más, mint szaktudományos ismeretek gyűjteménye, amely alkalmatlan arra is, hogy a gyakorlati életre, s arra is, hogy a tudományos életre felkészítse a tanulókat.

Ezekre az elméleti alapokra s a világképre építve születtek meg a Szentlőrinci általános iskolában tanítandó tantárgyak, amelyeket később munkatársaival együtt a középiskolára kiterjesztve is kidolgoztak.
Íme, egy általános iskolai tantárgyfelosztás Szentlőrincen:

anyanyelv,
matematika,
idegen nyelv,
a természet és a társadalom fejlődése,
általános gazdasági ismeretek,
művészet ismeret,
minden napos testnevelés
a születéstől a felnőttkorig,
művészeti gyakorlatok,
természet kutatás

Ha van hozzá kedved, vedd kézbe (a második részt is!), ill. az elméletet leíró, Egységes világkép, komplex tananyag c. könyvet is.

Gyakorlat

A tanterveket a pedagógusaival helyben, közösen dolgozta ki, igazodva a tanárok egyéni alkatához.
Az összehasonlíthatóság kedvéért, a magyar nyelv és irodalom, ami a mi tanterveinkben is szerepel bármelyik NAT változatunkban, hosszú, terjedelmes „ömlengéssel, leírva a követelményeket, 1971-ben a fentebb idézett általános tematika szerint Szentlőrincen így fogalmazódott:

„Az anyanyelv élő, tartalmas, összefüggő köznapi szövegek transzformációiból kiindulva egyszerre közvetít:
– a mindennapi életre vonatkozó valóságismereti tartalmakat és
– a tényleges nyelvhasználatra vonatkozó szabályokat.
Középpontjában a tudatos szövegalkotás feladata áll, erre épül a nyelvhasználat grammatikai tudatosítása, amely az egésztől a részekig haladva a következő értelmezési szintekkel foglalkozik:
1. a szövegösszefüggés szintje (mondatközi kapcsolatok),
2. a mondatok szintje (a mondatrészek kapcsolatai),
3. a szószerkezetek szintje (szavak közötti kapcsolatok),
4. a szavak szintje (szavak közötti kapcsolatok),
5. a hangok szintje (hangkapcsolatok)”

Három dolog biztosan igaz.

– Szentlőrincen közel 15 évig élt a kísérlet. Sokkal tovább, mint bármelyik NAT változatunk a rendszerváltozást követően,
– Gáspár László tanítványainak teljesítménye, az akkori összehasonlító vizsgálatok eredményei szerint, az ismeretek elsajátításának szintjében nem voltak rosszabbak az akkori iskolarendszerben mért átlagszintnél,
– az ismeretek alkalmazható tudásként felhasználásában, vagyis az életben való boldogulásban mindannyian, sikeres, elégedett emberekké váltak.

S, könyörgöm, mi a helyzet velünk? A mi gyerekeink boldogulásával, 2018-ban?

Utószó a sorozathoz

Ne érts félre, nem ragaszkodom Gáspár elméletéhez és gyakorlatához. Feltételezem, van jobb, korszerűbb XXI. századi megoldás, nem is egy. Vitassuk meg, beszéljünk róluk.
Ha Nemzeti Alaptantervben gondolkodunk, véleményem szerint, nem elegendő, kijelölni egy Bizottságot és/vagy felkérni egy-két akadémikust és/vagy szakmai fórumokat. A feladat ennél szerteágazóbb.
A Nemzeti Alaptanterv jobb esetben az ország jövőjét 20-30 évre előre meghatározó dokumentum, amely nem csupán az oktatási intézményekre, a diákokra, a pedagógusokra, de az egész rendszerre s legfőképpen az egész magyar társadalomra hatással van. Szülőkre, nagyszülőkre, munkalehetőségekre, társadalmi tudatra, állampolgári viselkedésformákra, az ország kultúrájára. Megalkotásához széleskörű társadalmi összefogásra, tervezéséhez rendszerek alkotásában jártas szakemberekre is szükségünk lenne. Mérnökökre, informatikusokra, fizikusokra, viszont a legkevésbé politikusokra.
Ideje lenne már a belterjesség csapdájából kimásznunk, de erről majd egy másik alkalommal ejtsünk szót.