Magamról

Birtalan Ferenc (1945-2018)

„Sziasztok,
Jó hírek!
Már nem altatják, nincs lélegeztetőn, kikerült az intenzívről”- üzente lánya, Zselyke az aggódóknak. Sokadik infarktusa után lábadozott a kórházban.
Várta a választási eredményeket. Aztán elrendelte.

„lapozzon aki unja
nem tisztítótűz miatt megyek
a krematóriumba
maradékom a lényeg
vagyok a láng magam égek
tisztességemen csorba ne essék
mikor elrendelem az utolsó estét”
(2015)

Lakatos, lakatos

A nyolcvanas évek közepétől, Bandi a Moszkva téri könyvárus, „könyvész” havonta meghívott kétszobás békásmegyeri panellakásukba az éppen soros szalonestjükre. Írók, költők, tudósok olvasták fel, mutatták be legfrissebb alkotásaikat a hol 30 hol 100 feletti létszámú egymás hegyén-hátán, ölében ülő érdeklődőknek.
Jó fej!- majd meglátod. Birtalan Ferencnek hívják, lakatos, első kötetes költő s már negyven éves.

„Távol a krisztusi úttól

birtalan ferenc
a munkásosztály állandó tagja
fényért kolduló házak közül
szeretteimet elsiratva
szememet fölemelem

a jelzett helyeken sebek nincsenek
hajlongok kék formaruhában
távol a krisztusi úttól
számban tiszták a szavak
káromkodásom percek messiása csak

lakatos lakatos
arcod kezed maszatos
körmöd alá félhold-ében
olaj rágja magát régen
vaspaplannal vár az ágyad
álmaidon acélzárak
rozsdacsillag szemeden
szikrafátyol szerelem
hajnal ébreszt fénye nincsen
hol az ég hogy rád tekintsen
lakatos lakatos

nap óra perc
betéve tudom a rendet
egy vagyok a gyárral
mikor a karos óra csenget
és új és újabb évtized
vasszekrénybe zárva
betéve tudom a rendet
nap óra perc
bérszalagkokárda”
(1985)

Úgy alakult, Banditól együtt jöttünk el. Hajnalig sétáltunk, beszélgettünk. A szalonesteket Bogár (felesége) meghívására náluk, Budán szűk körben évekig folytattuk. Feri rendszeresen felolvasott, nagyritkán Bogár unszolására én is hoztam tanulmányt, könyvet, Balázs (a fiú) bűvészkedett, Eszter (Balázs barátja az első emeletről) csacsogott, Morzsa (a puli) türelmesen hallgatott.

Éltünk és reménykedtünk.

„Takács volnék, takácsolnék
virradattól estig.
Bognár volnék, bognárolnék
szeredától keddig.
Kádár volnék, messze mennék,
olyan messze innen,
nem találna meg a rózsám,
talán még Lenin sem!”
(1984)

„Száraz ágról gerle röppen
tubicás egekbe.
Kendermagos kurva világ,
mér’ nem vagyok gerle?”
(1985)

Libasorban

Verbőczy Antalnak, testi lelki jó barátjának, költőnek tragikus halála nagyon megviselte. Kapaszkodott ide- oda. Belém is. Ancsel Éva végtelen szeretete, Grétsi László szakmai mentorálása, Zalán Tibor s sokak figyelme pályán tartották, de valahogyan mégsem illett a képbe belülről fakadó tehetsége.
Titokban összejött Klárival (második feleség). Kérdezte mit tegyen?
Juditnak (első feleség) Feri mindent bevallott. Bogárnak (Judit beceneve), hónapjai voltak hátra (rák). Szelíden tűrt, rábízta Ferire.
Apa most szerelmes, mondta fiuknak Balázsnak, ne zavard ha lehetséges, hadd gondolkozzon egyedül.
Balázs a nemi identitásával küzdve elkezdte „papi” járását. Kolostor, rendház teológia… Kirúgták vagy Ő adta fel. Öngyilkossági kísérletek, Feri mindig mentett s a végén felmentett.
Bogár meghalt. Balázs rendbe jött….
Újabb házasság, új otthon, családi ház Csepelen, de előtte még néhány találkozás, köztes megállón, Kelenföldön, az Andor utcában.
A Csepeli meghívásnak, rosszat sejtve, Zsókával (feleségemmel) tettünk eleget.
Feri ne add fel- mondtam. Írj! Ez a dolgod!
Nincs válasz. Szót sem szóltak egymáshoz Klárival, szót sem szóltak hozzánk.
Szavak nélkül „vesztünk össze”, csendben jöttünk el.

Közel tíz év hallgatás után jött ki a következő verseskötete.
Gratuláltunk. Megköszönte.
Elfogadta meghívásunkat a Kismarosi második otthonunkba. Elnézést kért Csepelért. Nem tehettem semmit- mondta, Klárival éppen összevesztünk.

Bassza meg! – hallottuk hirtelen. A fürdőszobában megcsúszott, elesett.
Itt még megúszta.
Későbbi szívműtéte után Füreden épülgetve, borozgattunk keveset. A szanatóriumból minden nap lejárt a kocsmába. Kell egy kis mozgás- azt mondták az orvosok.

Válása után egy csepeli panellakásba költözött. Sorjáztak a csepeli szonettek, a panel triádák, egyre szomorúbban, kilátástalanabbul. Próbált ugyan figyelni másra, gyerekverseit „Összevesztem a tulipánnal”,” ….aztán lett az úttest” c köteteiből sorjázva zenésítették meg, bekerültek az iskolai tananyagba, egyik 1990-es versét berakta akkori legújabb kötetébe is (2015), de látszódott, végképp nem sikerül belerángatnia magát a civilségbe. Alanyi volt, alanyi maradt.

“Fabula ráza

zsonglőrködő szóbohócok
a nemzeti klubban
tiborcék kezében sapka
össznépi kuss van

a játék tétre megy
feszítve cserezve bőrünk
szorgoskodnak a kóklerek
ki-ki szakít belőlünk

szánkban morzsányi sajt
csapatnyi róka zeng
lessük az őrült hangzavart
csend kéne végre csend”
(1990)

Sorscsapások sorozata. Amit kapott, szétoszthatta volna tíz ember közt s mind a tíz tragikusan élné meg a ráosztott egyetlent.
A csapások libasorban masíroztak, idejük eljövetelekor kíméletlenül martak s hasítottak le a szívizomból egy-egy haldokló szövetdarabot.
Megtudta, fia rákos, menthetetlen.
A remek íróvá, költővé váló Balázs is elment.

„lélegzetem sincs nélkületek

belém költöztök mind ti voltak

az örökké olyan megfoghatatlan

mint a holnaputánnal terhes holnap”

(2016)

Már semmit sem sikerült visszahozni a régmúltból.
Zsóka időnként látogatta, magam nagyritkán, többnyire, amikor fiammal Csepelre mentünk focimeccsre. Ilyenkor próbáltam mesélni, hol tartunk. Leszarom mi van veletek, magammal sem vagyok tisztában- jött a válasz, s felolvasta három friss versét.
Évente egyszer, kétszer, a kötetbemutatókon találkozgattunk (Csak kékre lépj, Viszonylag minden, Hetvenkét lépcső, Kis indiánkönyv, Versek regénye, Trubadúr ének, fridzsider rapszódia, Rigótörténet feleségének, Két tenyér között az este, Játszik éjszakát, Hetven vers ellenfényben).
Közben újabb infarktusok, műtétek.

Zselyke lánya kivételével, nem különösebben izgatta a külvilág.
A frászt nem!
Lógott az interneten, face-n üzengetett, biztatta a fiamat, jelezte, tud mindenről. Kapcsolatot tartott a rokonaival, olvasóival, irodalmárokkal, szerető barátokkal.
Kettős tudat.
Márc. 25.-i face bejegyzésemet lájkolta. Az utolsó szál.

„még kéne egy frappáns sírverset írni
de kértem szórják szét a hamvam
tehát csak olyat érdemes
mit dúdolgathatok pormagamban

búsongjon kinek sírja van
itt röpül Ferenc sírtalan”
(2015)

 

Olvassátok verseit! Helye van nagyjaink között! Kötetei (2015-ig) megtalálhatók a neten.