Politika

Csörög az óra!

Sziasztok,
A 2010 előtti kormányok időszakában, itt és most nem részletezem, egy-egy dilettáns politikai vagy egy-egy miniszteri-, átgondolatlan kormányrendeletnek köszönhetően, no meg a mutyikra határozottan nemet mondva egyik napról a másikra dőltek be vállalkozások, a politikai revans hadjáratokból eredő át és újraszervezéseknek köszönhetően húsz év alatt százezrével vesztettük el állásunkat, vesztettük el az önbecsülésünket, tömegméretekben kerültünk egyre és egyre nehezebb egzisztenciális- s morálisan nehezen kezelhető helyzetbe.
Mondom, sokan jártunk, sokan voltunk így.
A Fidesznek, többek között, azért sikerült milliós tábort gyűjtenie, mert beleesve a „ló nincs, szamár is jó” csapdájába, dühükben, elkeseredettségükben és nem utolsó sorban csalódottságukban, ezekben az években százezrek pártoltak át egyik oldalról a másikra.
Ki ne szeretne jólétben, biztonságban, egy „nyugodt erő” kormányzása alatt élni Magyarországon?
Ezeket a jelszavakat kisajátítva a Fidesz-KDNP közel tíz éve alatt, feketén-fehéren kimutathatóan, még szegényebbek lettünk, egyre több a konfliktusunk Európában, Európával s a világgal.
2010-ben, amikor Orbán ismét győzött, valójában nem egy politikai játszma dőlt el hosszabb időre, nem a Fidesz győzött, hanem egyre világosabban látszik, hogy Magyarország vesztett.
A közel tíz év elegendő volt, szintén nem részletezem, egy diktatúra kiépítésére is, annak minden elemével és jellemzőjével együtt.

Kedves ismerőseim, polgártársaim,
Az első húsz évet rájuk hagytuk, a rá következő nyolcat végig”ámultuk”. Eljutottunk odáig, hogy a sok közül példaként az egyik felháborodásra okot adó gyanúmat említsem, ma már nyíltan a szemed előtt lopják el az adóforintjaidat s az európai polgárok pénzét. A rablók eddig összesen 48 ezer milliárd forintot (!!!???) menekítettek ki az országból.
Hosszú a politikusok, s ennél leírhatatlanul hosszabb Orbán Viktor és tettestársai bűnlajstroma. Itt és most ezt sem részletezném, a lényeg, hogy a többieknek köszönhetően a zsarnokká vedlő despota most már bármit megtehet, nappal és legutóbb pl. orvul az éj leple alatt egyaránt.
A puszta létünk, az országunk, Magyarország sorsa vált újfent bizonytalanná.
Kérdezem ismét, a rendszerváltozás óta nagy vonalakban, a gyurcsányozáson”, a „sorosozáson”, a vezér éltetésén vagy utálatán kívül milyen szerep jutott Neked és Nekem ebben az országban?
Ha mindenkor lojális vagy, szerényen megélhetsz, dolgozhatsz, kaphatsz munkát, túlórázhatsz s adózhatsz azért, hogy nekik minél több legyen!
Ha elbocsátottak az állásodból, vagy Te vesztetted el a türelmed, vagy valaki hírbe hozott, besúgott, netán hibáztál, vagy közben nyugdíjba mentél már régen a lecsóban vagy, a kutyának sem számítasz, max statisztikai adatként tartanak nyilván. Ha netán még szabadon lélegzel, változatlanul kompromisszumokat kötögetve, aprókat stiklizve, biztos lehetsz benne, hogy Te leszel a következő.

Ébredjünk már fel!
Csörög az óra!!
S ha felébredtünk, mint tesszük ezt egyre többen, akkor kapjunk észbe s tegyük fel, most már valóságosan, ugyanazt a kérdést.
Mit tehetünk magunkért, a gyermekeinkért, az unokáinkért, az országunkért? Szerintem, soha nem késő!
Tisztességes emberekkel, tisztességes politikával együtt összefogva lenne esély a kilábalásra, egy valóban élhető ország felépítésére.
Rendkívül határozott tettekkel, okos forgatókönyvekkel a Miniszterelnök lemondatható, a kormány elüldözhető, az ellopott pénzek visszaszerezhetők, a felelősök számon kérhetők, az ország kormányzása biztosítható, az új hazai és az Európai Parlamenti Választások megtarthatók. Nincs már Szovjetunió, nem fognak bevonulni az országba tankok, max, ha kérjük, az unió küld megfigyelőket, s ennyi.
Vegyük már észre! Minden rajtunk múlik!
A felelősségünk vitathatatlan!
Rajtunk múlt, hogy hagytuk.
Az is rajtunk múlik, ha feleszmélünk végre s rendbe rakjuk a dolgainkat.

A világháló áldása és átka

Segítségünkre, rendelkezésünkre áll egy korszerű technika, az internet, a különféle hírportálok, blogok egész sorával. Testközelbe került a világ.
Olvassunk, tájékozódjunk, találjunk egymásra, beszélgessünk online!
A tüntetésekre készülve nem árt azonban tudnunk, hogy önmagában a háló használata, amennyire hasznos, legalább annyira káros. Használata hordoz magában veszélyeket is.
Néhány idézet:

– A hálón, „amikor pl. egy mozgalom bizonyos konkrét kihívásokkal szembesül – döntést kell hoznia, közös álláspontot kialakítania valamiben – akkor kiderül, hogy hiányoznak azok a mechanizmusok, amelyek ezt lehetővé tennék. Bizonyos emberek, akik a mozgalom “arcának” és “szócsövének” tartják magukat, óhatatlanul szembekerülnek másokkal, akik úgy érzik, hogy háttérbe szorították őket. A mozgalom könnyen megbénul”

„A mai tekintélyelvű rezsimek, mint amilyen az Orbán-rezsim is, már nem próbálkoznak nyílt elnyomással – de ettől még nem kevésbé elnyomók. Ahelyett, hogy megpróbálnák nyíltan cenzúrázni a sajtót és az Internetet, betiltani a tüntetéseket vagy lecsukni a mozgalmak aktivistáit – inkább olyan zajt generálnak a saját maguk által teremtett propagandacsatornák és álhíroldalak segítségével, ami eltereli és megzavarja az emberek figyelmét. Nem arra törekednek, hogy megakadályozzák egy bizonyos információ eljutását az emberekhez, hanem arra, hogy cinizmust, kételkedést és a tehetetlenség érzését ültessék el az elméjükben. Ezt megtehetik úgy, hogy jól fizetett és lelkiismeretlen propagandistákat és troll-hadseregeket alkalmazva elárasztják a polgárokat hamis vagy éppen lényegtelen információkkal, esetleg rágalmakkal megingassák a rendszerellenes információkat közlő források, aktivisták hitelességét, zavarodottságot és félelmet keltsenek azáltal, hogy agresszíven megkérdőjelezik az ellenzék erkölcsi integritását, idegen hatalmak ügynökeként állítva be őket.”.
De, teszem hozzá gyorsan, sajnos megtehetjük ugyanezt mi is, ha kihasználva a lehetőséget, növelve az olvasottságot, a saját pecsenyénket sütögetjük tovább.

„ami különösen kiszolgáltatottá tesz bennünket, aktivistákat az online térben az az, hogy mind mi, mind ellenfeleink ugyanazt az alig tucatnyi online böngésző, kereső és média platformot használjuk, amelyek csak nevükben közösségiek: valójában nagyvállalatok uralják őket. Ezek a nagyvállalatok pedig algoritmusaikon keresztül befolyásolják a mozgalmak kommunikációját (azt csináljuk, amire jobban kattintanak az emberek), és hajlamosak arra is, hogy külön alkukat kössenek tekintélyelvű rezsimekkel a net megfigyeléséről. Nagyon könnyű elhallgattatni vagy felerősíteni politikai üzeneteket algoritmusokkal. A jövő digitális aktivizmusának sorsa nagyban függ attól, hogy vajon sikerül-e érvényesíteni a valódi közösségi ellenőrzést és gondolatszabadságot az Interneten a nagyvállalati érdekekkel és tekintélyelvű törekvésekkel szemben.”

Szerepünk, teendőink a valós térben

„Erős civil társadalom nélkül az ország gyenge és esendő – történjen bármi az országban” – vallják és kitartóan tanítják, többek között, a pannonhalmi bencések, ami egy keresztény diktatúrában mostanság meglepően őszinte nyilatkozat.
Viszont, igaz.
Minden demokrácia sajátja, hogy az állampolgárok jelen vannak, az utcán, társaságban, jövet menet azért, hogy a meggyőződésüknek, a véleményüknek mindenkor hangot adhassanak. Különösen igaz, ha a demokrácia hiányzik és a megteremtésének lehetősége is veszélybe kerül.

– Láthatóvá kell tenni ország-világ előtt, hogy az utóbbi években rajtunk elhatalmasodó apátiának s jellemző tünetének, a konfliktuskerülési stratégiának, vagyis az otthon ülésnek, a majd más megoldja helyettem magatartásformáknak egyszer s mindenkorra vége,
Nem szabad hagynunk, hogy a zsarnok továbbra is befolyásoljon minket. Nekünk kell átvenni az események befolyásolását.
Tematizálnunk kell a közéletet, rólunk, a mi szlogenjeinkről, kritikáinkról kell szólnia a híreknek. Ez most a legfontosabb teendők egyike. A médiának, összefogással, a szerkesztőségek tudatos egyeztetésével, közös szövetségében el kell árasztani minden felületet a jól kiválasztott, érthető, egyszerűen fogalmazott ágazatokra bontott követeléseinkkel, tényfeltáró kritikáinkkal, a kormányt bombázó kérdéseinkkel.
Állandó jelenlétünkkel adjuk tovább a híreket, biztassuk és hozzuk össze a célokat a politikával, s ne kihasználjuk egymást, hanem adjunk teret a szervezőknek, hogy a közös cél érdekében használjanak minket.

„Láthatóvá kell tenni ország-világ előtt, hogy az ellenzék nem hajlandó asszisztálni olyan népellenes, társadalomellenes intézkedések keresztülviteléhez, amelyek ellen a dolgozók tiltakoznak, amelyeket a közvélemény nagy többsége elutasít, miközben az Országgyűlés pusztán diktatúrás hatalmi komédiák színpada, nem más.”  (TGM),

– Láthatóvá kell tenni ország-világ előtt, hogy a civil szervezetek Magyarországon nem hajlandók tovább asszisztálni a zsarnoki hatalom terjeszkedéséhez s kiállnak az önálló, határozott véleménynyilvánítás s a szabad gondolkodás, az építő tettek mellett. Erre voltak, s vannak már példák
, de ennél több kell! A civil szervezeteknek, tematikusan, egyeztetve a médiákkal, sorra állást kell foglalniuk, ki kell állniuk, össze kell fogniuk, ahogyan tették ezt – s remélem folytatják – az ellenzéki politikusaink is,
– Mi pedig, állampolgárok higgyük már el, hogy mint minden normális demokráciában, képesek vagyunk arra, hogy a politikusokat rákényszerítsük az akaratunk figyelembe vételére, s arra, hogy ha szükséges, színvallásra kényszerítsük őket,
Láthatóvá kell tenni a pusztán a szavazatainkban gondolkodó politikusaink s az önjelölt mozgalmárok előtt, – akik ebben a helyzetben is minden bizonnyal előbb vagy utóbb a szavazataink maximálására törekedve ismét próbálkoznak majd az energiáink lefagyasztásával -, hogy úgy döntöttünk, soha többé nem fordulhat elő Magyarországon olyan politikai túlsúly, amely mint látjuk, diktatúrához vezetve veszélyeztetheti egy ország álmait.
Be kell látnunk, a diktatúra megállítása az egyetlen esélyünk, ez maradt nekünk, hogy a sikerrel megvívott harc után valóban értelmes feladatokat fogalmazzunk magunknak, és belefoghassunk végre az országépítésbe.
Saját, kitervelt akciókkal és célokkal tudatosítanunk kell, hogy milyen más társadalmat akarunk. Az utcán egységes tömbként kell megjelennünk, még több zászlóval, füsttel, mobil csörgőórákkal, síppal-dobbal nádi hegedűvel. Ezek a tüntetések duzzadhatnak árrá elsodorva a jelenlegi rendszert, elhozva a változást.

– Láthatóvá kell tenni ország-világ előtt, hogy a szakszervezetek is velünk vannak. Az utolsó pillanatig tárgyaló készek voltak a rezsimmel, de az egyik tömörülésük a háromból (MASZSZ) megunta a bábszerepet, elegük lett és sztrájkok szervezésével átalakultak kezdeményező szereplőkké. Minden esély megvan rá, hogy a másik két alakzat is (Liga, Munkástanácsok) idővel csatlakozni fog.
Segítenünk kell őket, mert láthatóan, programokat adva, ők is segítenek rajtunk. Szerepüknél fogva, a rendszerrel szembeni ellenállásuk pusztán a gazdasági berendezkedéssel, a gazdasági elnyomással szembeni ellenálláson, a rabszolgatörvények visszavonásának követelésére korlátozódik. De mi tudjuk, hogy ennél több kell. Össze kell fognunk, hogy azonos platformon állva együtt követeljük a zsarnok lemondását (is). Tudjuk, hogy igazunk van!
A törvények visszavonását követelni túlságosan kézenfekvő s csupán Orbánnak, a talpon álló politikusoknak kedvező forgatókönyv.
Az elhibázott politikai döntések által kikényszerített rabszolga-törvény a politikai rendszer kikezdésének is egyik fontos, „elhíresült” talapzata, innen indult a szikra, a szakszervezetek csatlakozása, de a követelések fókuszába a jogállamiság helyreállítását kell állítani. Ismétlem, sokunk meggyőződése, már csak ily módon lehet a munkajogok korlátozásával szemben is eredményesen harcolni, nincs más megoldás az európai normák szerinti munkalehetőségek s körülmények helyreállítására (sem).

S még hogyan?

– Az eddigi tüntetéseket szervezők egyfelől nem léteznek (mi vagyunk a többség! Senki vagyok! stb.). Nincs valós hálózatuk, se legitimációjuk, se tudásuk a szervezéshez. Olyan új, a szavazatainkban gondolkodó politikától távolabb álló szervezet pedig, amelyik rendelkezne képességgel tömegbázis kialakítására, vagy hosszabb távú szervezésre, nem jött létre.
Nem tragédia, mert ennek ellenére szerveződtek s szerveződnek az utcai demonstrációk, a szervezés gyorsan tanulható folyamat,

– Az eddigi ötletadók, javaslatok fogalmazói szintén nem léteznek. Egy virtuális, vagy néha-néha, a még fizetést kapók valós térben, a még meglévő médiumokban lebegnek tehetetlenül. Példaként mondom, az én virtuális teremben feltűnők alkalmanként kitűnő javaslatokat fogalmaznak, amelyek azonban „seperc” eltűnnek az algoritmus rengetegben s kioltják egymást a más algoritmusokból érkező, szintén kitűnő, javaslatok ellenében. (példaként nevesítve, függetlenül attól, hogy ők olvasnak engem vagy sem, a Csapdák hálójában blogom mellett Szőke Emil, Janisch Attila, Földes Péter, Kaltenbach Jenő, Fodor Katalin, Lovas Zoltán, Gábor György, Tamás Gáspár Miklós, Müller Rita, Kaczvinszky Barbara, Bruck András, Herczeg Szonja, Lakner Zoltán, Kocsis Lajos, Majtényi László, Iván Ildikó, Újhelyi Sándor, Fábián András, Raskó György, L. Ritók Nóra, Czinege Imre bejegyzéseire gondolok.)
Ha nagy ritkán egy-egy ötlet fennakad, ne legyen kétséged, a NER kémhálózata fojtja el, teszi elérhetetlenné azokat. Ha mégis továbbmegy a szitán, az illető mondhat egy beszédet valamelyik tüntetésen és „betagozódhat” a többi „senki” közé.
Nem tartom tragédiának ezt sem.
Ahogy látom, kevesen hagytunk fel az ötleteléssel, s hiszem, előbb utóbb egymásra fogunk találni, hogy immár közösen, szervezettebben keressük a megoldásokat (zárójelben jegyzem meg, ebben a térben, kézenfekvőnek tűnik akár egy semmiből létrehozott párt alapítása is. Óva inteném azonban az ötletadókat e gondolat továbbfejlesztésétől. Mi többségben lévők, semmitől sem irtóznánk jobban, mint egy újabb politikai alakulat megjelenésétől),

– A mostani tüntetések aktorai tehát egyelőre az ismert ellenzéki politikusok, pártok s csatlakozva, a szakszervezetek. Az utóbbiaknak, mint utaltam rá, nem feladatuk a „politizálás”, így a pártokra, a civil szervezetekre, s ránk, állampolgárokra marad a feladat, hogy kitaláljuk a szakszervezeti tüntetések mögé rakható tartalmat, s részt vegyünk a tüntetések további menetének alakításában.
De vigyázat! Figyelünk!
A pártok előtt most, nem a parlamentbe visszavonulás, vagy pusztán az EP választások megcélzása a lehetőség, előbbinek ráadásul nincsen semmi értelme, hanem az a feladatuk, hogy megszervezzék a társadalmat, méghozzá magukon kívül. Ezt mulasztották el kapásból 1990-ben. Egy olyan szituációnak kell létrejönnie, ahol átmenetileg az ellenzéki pártok adnak tudást és erőforrást az állampolgároknak ahhoz, hogy az ellenzéki pártokon kívül megszervezzék magukat. Olyan helyzetet teremtve, amelyben az ellenzéki pártok lemondanak hatalmuk egy részéről a magyar nép javára, hogy végre megszervezhessük magunkat, ahogyan minden demokráciában megtették s teszik folyamatosan, fenntartva a politika és a civil aktivitás egyensúlyát a társadalomban.
Ez is egy tanulási folyamat része.
Ebben a tüntetéses, „forradalmi” térben vagy a tüntetések során, menet közben szerveződhet, az értelmiség aktivizálódásával (is) egy olyan civil erőközpont, amelyik képes lehet a pártokkal együttműködve magához ragadni a kezdeményezést.

– E pillanatban azt látjuk, hogy a Momentum s az ellenzéki pártok mellett minden tüntetésen állandó jelenlétével az Oktatói Hálózat , a MASZSZ s kilépve a Ligából egy tömbön kívüli kis szakszervezet (PDSZ) nőtt fel a feladathoz. Láthatóan beépült a szakszervezetek „rabszolgatörvényei” mellé a Momentum 5 pontja is, de ez így még mindig édes kevés.
Mondom, szerintem, nem kerülgethetjük tovább a „forró kását”, ki kell mondanunk célként a Miniszterelnök lemondatását, a diktatúra megdöntését, a parlament feloszlatását, új választások kiírását. Véleményem szerint, csak erre a forgatókönyvre építhető tömegbázis, csak ezeknek a céloknak a megvalósítása feledtetheti velünk a politikából való kiábrándultságunkat, csak e célok mentén szerveződhetünk, erősödhetünk tovább egy valóban ütőképes, a csalódott Fidesz tábort is magunkba olvasztó civil sereggé.
E pillanatban nem baj, hogy nincsenek vezéregyéniségeink, mert vannak „hangadóink”, s szerencsére a zsarnok is hibázik eleget ahhoz, hogy a dühünk csak fokozódjon.
Csőcseléknek nevez, nem vesz komolyan bennünket, az Ő életét is keretbe foglaló jelképet távolít el, Braziliába utazik, kérkedik a vagyonával, Budára költözik, az itthoni éhezők szája elől tízmilliárdokat szór el külföldre…..
Pökhendisége csak olaj a tűzre!