Oktatás

Dél Korea s az oktatás

Sziasztok,
Több mint egy évtizeden át a nemzetközi PISA felmérésekben az első helyeken Finnország és Dél-Korea váltogatta egymást. Finnországot, előző bejegyzéseimben már bemutattam.
Finnország a puritán Nyugat, Dél Korea a konfuciánus Távol-Kelet mintája.
Merőben más képet fest az iskolarendszer felépítése és működtetése a másik „PISA” országban, Dél Koreában, mint Finnországban. De mielőtt, a következő bejegyzésben, ezzel foglalkoznék, ismerkedjünk meg az országgal s az oktatáshoz való viszonyával.

Az ország és kultúrája

Régóta tudjuk, hogy a kínai kultúra az elmúlt ötezer évből négyezer ötszáz éven keresztül a csúcsot jelentette, és úgy tűnik Kelet-Ázsia ismét a csúcson lehet. Legalábbis harminc éve ebben a térségben a leggyorsabb a gazdasági fejlődés.
A kínai kultúra valójában egész Kelet-Ázsia kultúrájának az alapja.
A kis tigrisek egyike Dél Korea fejlődése mögött is a kínai kultúra az alap.
Korea neve a középkorban uralkodott Koryo dinasztia nevéből származik. Az egymást követő dinasztiák sorában a Csoszon uralma tartott legtovább, öt évszázadon keresztül. Ez alatt az idő alatt a buddhizmus helyét elfoglaló konfucianizmus élesen strukturált, hierarchikus társadalmat alakított ki.

Az 1910-től fennálló japán uralom, a II. világháborút követő kettészakítottság, majd a polgárháború a két országrész között 1953-ban egy szétzilált infrastruktúrájú agrár országot hagyott hátra, melynek energia- és ipari bázisa is jórészt Észak-Koreában maradt.
A kaotikus társadalmi és gazdasági viszonyoknak az 1961-ben hatalomra került Pak Csong-Hi tábornok modernizáló rendszere vetett véget. 1979-ig tartó uralma alatt vált az ország gazdasági hatalommá.
A kormányzat kifelé irányuló, nyitott gazdaságfejlesztést határozott el, intenzív exportfejlesztéssel.
Keményen felléptek a korrupció ellen, ezt pedig a külföldi beruházók is értékelték. Amerikai segédlettel modernizálták a mezőgazdaságot, és saját hadiipart építettek.
A gazdasági stratégia ötéves tervekben valósult meg, alapvetően az első háromban.
A 80-as évek elejétől már az életszínvonal emelése, a gazdaság területi kiegyensúlyozása és a tudományos-műszaki fejlesztés voltak az ötéves tervek fő célkitűzései.
Napjainkban Dél-Korea számos tekintetben lehet unikum számunkra.
Fiam jelenleg Szöulban tanul és dolgozik. Egyik élménye, gondolom, nem véletlenül, a love land, ahol a napokban új szobrokat avattak (az alábbi fotót Kalapács Máté készítette)

Oktatás

Dél Korea abban is elsők között van a világon, hogy a 25-34 éves korosztály kétharmadának van egyetemi végzettsége. Az egyetemen tanulók 13 százaléka tanul külföldi, elsősorban amerikai egyetemeken.

A konfuciánus eszményeire épülő társadalmak, így Dél Korea is, a tanulást egyaránt közösségi és egyéni érdeknek tekintik. Közösségi szempontból a tanulás eredményeként megszerezhető műveltséget és erkölcsös személyiséget a szociális harmónia eléréséhez és az ideális állam – melyet, csak megfelelően képzettek vezethetnek – megteremtéséhez elengedhetetlennek tartják. Másfelől a tanulás, mint az egyéni kiteljesedést szolgáló érdek, és mint önérték jelenik meg ezekben a társadalmakban. Kung-Fu Ce az ember személyiségfejlődését az életkorral lépcsőzetesen előre haladónak tekinti, melyben az egyes életkori szakaszok szerepük szerint az élet más és más területeit állítják az egyén figyelmének és belső alakulásának középpontjába.
A konfuciánus kultúra olyan szégyennek tekinti a tanulatlanságot és a munkátlanságot, hogy azt kevesen vállalják. Egyedüli ország a térségben, ahol a tartós, vagyis egy évnél hosszabb munkanélküliségi adatokban sokáig nulla számjegy szerepelt
Az átalagjövedelemhez képest, a fejlett világban, itt a legalacsonyabb a munkanélküli segély.
Dél-Korea abban is az első, hogy náluk a legmagasabb, 2200 az évente ledolgozott órák száma (ez a szám hazánkban 1900, Németországban 1450).
Ezek a számok nem is tudatosulnak, pedig ennek fényében a Nyugat „hanyatlása” sokkal érthetőbb lenne. Különösen, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy Koreában a munkaidőben is sokkal kevesebb a lógás.

Az oktatást érintően, is 1990-ben a koreai GDP 1,84%-át, 2003-ban 2,63%-át költötték kutatás-fejlesztésre (Az OECD országok közül csak ötben magasabb ez az arány.)
Dél-Koreában úgy gondolják, hogy ha nem vagy eléggé képzett, akkor nem tudsz érvényesülni az életben.
Nagyon fontos a minél magasabb szintű iskolai végzettség, amit lehetőleg egy nagy presztízsű felsőoktatási intézményben kell megszerezni. Ezért van az, hogy diákok majdnem 80%-a jelentkezik valamilyen egyetemre a középiskola után. Ez viszont a központi felvételi vizsgák, a kiélezett verseny és a túltelített felsőoktatási piac miatt nagyon nehéz.– nem beszélve arról, hogy a bejutáshoz elit társadalmi kapcsolatok is szükségesek.

Aki nem jut be az általa – és leginkább szülei által – áhított felsőoktatási intézménybe, több lehetősége is van: külföldön folytatja tanulmányait, újra próbálkozik a felvételivel, vagy felsőfokú szakképzés választására kényszerül, amely után ismét próbálkozhat egyetemi szintű képzésekre bejutni.
A tanulmányokat megszakíthatja a nagyon komolyan vett katonaság. A fiataloknak 18-30 éves koruk között, általuk választott időpontban, 2 évre be kell vonulniuk katonának. Szégyennek tartják, aki nem akar bevonulni. Ennek ellenére, a külföldi, elsősorban az amerikai egyetemek azért is váltak olyan népszerűvé, mert a külföldi tanulmányokkal e kötelezettség megúszható.

Előhang az oktatási rendszerhez

Az 1990-es évektől, az előző évtized eredményeire alapozva a jövő társadalmának megfelelő oktatáspolitika kialakítása volt az elsődleges cél. A decentralizáció következtében a minisztérium a költségvetési tervezetének nagy részét és a jelentősebb adminisztratív kérdések hatáskörét a helyi szervezetekre ruházta át.
Minden szinten a hatékonyság van a fókuszban. A gazdaság-munkaerő utánpótlásának minőségi biztosítása.
A reformok keretében a minisztérium tankönyv és tanári segédkönyv politikáját újragondolva három kategóriát állítottak fel.
Az első kategóriába a minisztérium által kiadott könyvek, míg a másodikba az általa engedélyezett kiadványok kerültek.
A harmadik csoportba a szakfelügyelők, vagy oktatási felügyelők (széleskörű a mienkhez hasonló felépítésű szakfelügyeleti, ellenőrző rendszer) által elismert, az adott tantárgyhoz kapcsolódó, hasznosnak ítélt források tartoznak.
Az állami iskolákat nem, de a magániskolákat megilleti a szabad választás joga.
Az 1949-es törvényt 1998-ban az oktatás minden szintjén megújítottak, de az 1945-50 között bevezetett lineáris, négyszintű, 6-3-3-4 éves képzési rendszer megmaradt. Az oktatási ideológia sem változott, melynek értelmében a tanulás révén minden koreainak ideális, önfenntartásra képes állampolgárrá kell válnia, hogy hozzájáruljon a nemzeti demokrácia fejlődéséhez és az emberiség (?) jólétéhez.
Elmozdulás történt viszont a tanuló-orientált oktatási mód felé.
Hangsúlyt kapott az egyénekben rejlő lehetőség, a kreativitás és a személyiség fejlesztése, az iskolák hatáskörének kiterjesztése, valamint az esélyegyenlőség biztosítása és egy nyitottabb oktatási rendszer kiépítése az információs technológia segítségével.
Az erősen tudásalapú és kultúra-tudatos társadalom kinevelése érdekében a tandíjak csökkentése mellett a távoktatás új lehetőségeként e-learning programokat is kialakítottak.
Néhány iskolában kísérleti jelleggel már korábban is notebookok váltották fel a tankönyveket.
Dél-Korea 2014-re digitalizálta az általános iskolai tankönyveket, míg 2015-től a teljes oktatási rendszerben szinte kizárólag digitális formában elérhetők a tananyagok.
Dél-Korea az első ország volt a világon, mely minden iskolatípusában internet-hozzáférést is biztosított diákjainak. Száz lakosra jelenleg 131 telefonvonal és 66 internet-hozzáférés jut.
Az oktatási rendszer magas színvonalú, és diplomásai versenyképessége kimagasló.
A Távol-Kelet sok évezredes fölénye jórészt azzal magyarázható, hogy ott az államapparátus, a közigazgatás, a hadsereg s bármely szakmaterület vezetői nem származásuk, hanem képességeik alapján szelektálódnak.
Fontos különbség!
Ezt a minőségi különbséget az itthoni politikusok ritkán veszik figyelembe.

Szöul és a Bukhasan hegység

(a fotókat Kalapács Máté készítette , 2018. június)