Oktatás

Egységes pedagógusképzés?

Sziasztok!
Legjobb tudásom szerint, igyekeztem körbejárni a pedagógusokkal s a képzésükkel kapcsolatos problémákat. Ha már olvastad eddigi gondolataimat ugord át, ha mostanában csatlakoztál olvasóként, kérlek, fusd át a korábbi bejegyzéseimet.

Tanító szak: 280 pont

A bajok forrása a tanárok felkészületlensége?

A tanárokkal szembeni elvárásainkról

A tanárok valódi leterheltségéről

Bővebben a pedagógus leterheltség következményeiről

Felsőfokú tanárképzés s a változatlanság

A tanár továbbképzés anomáliái

Az oktatás nemzeti ügy. De nem nálunk!

A politikusok kampányidőszakban előszeretettel hangsúlyozzák, majd hatalomra kerülve rendre elfelejtik, hogy valóban nemzeti ügyről lenne szó.
Ciklus közben, az oktatási rendszerrel kapcsolatos teendőket rendre a futottak még kategóriába sorolva, hozzá nem értőket kijelölve, nem egyszer, nem kétszer pénzeket elvonva, harmadrangú témaként kezelik (szerintem a Pokorni éra (1998-2002), mint kivétel, erősítette ezt a szabályt).
Nagyobb tétben fogadnék, hogy a hozzáállásuk nem fog változni egy ideig. A jelenlegi kormány, velejéig dilettáns módon, most éppen a munkaerő piac igényeinek azonnali (?!) kielégítése érdekében, tehetetlen bábként kezelve, használja iskolarendszerünket, nem számolva a társadalmi következményekkel.

Tanítás Finnországban

Az iskola a társadalom tükörképe

Szerencsés lenne, ha változna a politikusok hozzáállása. Ennek hiányában, írom több helyen, nem teszünk mást, minthogy, az oktatási rendszeren keresztül (is) észrevétlenül, hétköznapi szinten, újratermeljük a társadalmi viszonyainkat.
Minden iskola, minden tanári szoba a hétköznapokban egy az egyben leképezi azt, mit gondolunk magunkról, a másikról, a szomszédról, a haverokról, Mészáros Lőrincről, az adócsalásról s mindenről, ami magyar, mindenről, ami Magyarországon történik.
Amikor tanárként véleményt nyilvánítok a kollégámról, aki után senki sem szeretne órára bemenni, mert már nem érdemes. Amikor véleményt formálok fegyelmezéssel a tanítványomról, mert azt gondolom, nincs más eszközöm, vagy a szüleiről, akik soha nem jönnek el a szülői értekezletre, annak örülvén, hogy a gyerekük nyolctól négyig jó helyen van, addig sincs vele gond otthon.
Amikor, feszültebb szitukban (amelyekből egy iskolában (is) akad bőven) a magyar szakos lenézően oktatja az alsós tanítót, amikor a matekos azért fúj, mert a történelem szakos az egyszeregyet sem érti, a biológia szakos felháborodik a tantestület hozzáállásán, ha a fenntartható fejlődésről esik szó.
Amikor ugyanezt tesszük szakmai egyesület, munkaközösség vagy éppen egy szakszervezet nevében. Fontosnak érezve a saját szerepünket hasztalanul epézzük a kormányt, a politikust, egymást, s mindenkit, aki él s mozog.
Semmi különbséget nem látok, ahogyan viselkedünk, „klikkesedünk” az iskolában, mint ahogyan tesszük ezt állampolgárokként a boltban, a lakóhelyünkön s bárhol, ahol éppen megfordulunk. Szerintem nagy hiba, ha az iskola ilyen szinten ágyazódik be egy társadalom életébe.

A szomszéd zöldje

Létezik néhány ország (írok majd róluk), ahol a pedagógusokat „szentként”, megkérdőjelezhetetlen entitásként kezelik. Társadalmi megbecsültségük a gyógyító orvoséval, az ítélkező bíróéval vetekszik. A tudásuk, minden szülő, minden állampolgár szemében megkérdőjelezhetetlen. A pedagógusok egy irányban húznak, partnerei, támaszai a tanítványaiknak, egymásnak, a szülőknek s a társadalomnak. Ezekben az országokban az iskolák bizalom, megalapozott remény és hit övezte „szentélyek”, a jövő zálogházai.
Nem lenne haszontalan mindezt megcélozni, s ha majd egyszer komolyan, felelősen gondolkodhatunk a jövőnkről, a felsőfokú tanárképzési rendszerünket is, ebben az irányban átalakítani.

Egységes általános iskolai pedagógusképzés

Csak egy ötlet, ha mást nem, a vita kedvéért.
Néhány sorban, címszavakban:
Öt éves, azonos színvonalú alapképzés, egységes pedagógusdiploma. Bejutás min. 460 ponttal, kezdő fizetés a jelenlegi átlag háromszorosa, mindenkor a minimálbérhez igazítva.
Középiskolai szakosodás, „tantárgy” felvétele, később, szakvizsgákkal és/vagy tudós tanárképzés keretében.
Két-két PEDAGÓGUS osztályfőnökökként végigvihet egy korosztályt a kisiskolás kortól az általános iskola befejezéséig.
Nincsenek, eltérő végzettségek (kivéve zene, rajz, testnevelés), ebből fakadó elkülönülési, szervezkedési lehetőségek. S ehhez, az egységes, a kompetenciafejlesztésre fókuszáló általános alapképzéshez igazított a NAT, rendszer szerkezet s minden.

Megjegyzem, néhány országban már jól működik, számos országban pedig gondolkodnak rajta.

Bologna és a tanárképzés

Az európai tanárképzés a „modellalkotó” országok aspektusából.

Tanárképzés Finnországban

Fotó. moderniskola.hu

Nem vagyok naiv, álmodozó.
Tudom, tudom, ha komolyan vennénk, azonnal szembesülnénk, hogy az ötlet megvalósítása a ténylegesen érdekelt diákokat, a szülőket, s a magyar társadalmat leszámítva, az összes mostani szereplő érdekeit sérti, a dagonyában jól elevickélő egyetemi oktatók ezreitől a szakértőkig, az életpályamodellben kiemeltektől a szakpolitikusokig, a vezető tanártól a „szakmai” szervezeteket képviselőkig.
A trollkodók nálam kevésbé számítanak, az értem (s nem ellenem), a naivitásom, az utópisztikus gondolkodásom túltengése miatt aggódók véleménye viszont igen.

Valóban érdekünk a néhány évtizede zajló változatlanság fenntartása, amit itthon tapasztalunk?
Vagy teremtsük meg a vita megfelelő fórumait, legitim feltételeit, s gondolkodjunk együtt, időt szánva egymásra, s a jövőnk tervezésére. A kockás könyvről, hasonló józan javaslatokról, a külföldi példákról s mindenről, ami nem lehúz, hanem előbbre visz.

Addig is, a témát, szándékaim szerint, az összefüggések feltárását, folytatva, értelemszerű, hogy egy másik „darázsfészekhez”, a Nemzeti Alaptantervhez s a „tantárgyiasítás” c. alapkérdéshez kell nyúlnunk. Egyelőre itt is virtuálisan, de nem késlekedve.
(A NAT sorozatom, terveim szerint 8 részes lesz, ha idő közben megjelenik a NAT következő változata
akkor 9)