Egyebek

Életünk matematikája

Néhány nappal ezelőtt feleségem elém rakta Sivarama Swami magyar származású, Kanadában élő krisna guru Az élet képlete c. videóját. Nézd meg! Érdekes!

Swami munkásságát, tevékenységét nem ismerem. A hazai krisna tudatú hívők humanitárius és értékteremtő tevékenységéről viszont időről időre hallok.

A tanítás kiindulópontja

Két diáknak az iskolában egy nem túl bonyolult összeadást, szorzást, osztást s egyéb alapműveleteket tartalmazó feladatsort kell megoldaniuk, amelynek első részfeladata, két egyes összeadása, vagyis 1+1=?.
Az egyik diák, helyesen azt írja, hogy 1+1=2
A másik diák bakizik, rögtön, a feladatsor elején, és azt írja 1+1=3
A feladat szerint a kapott számot meg kell szorozni 25-tel, azt négyzetre kell emelni és hozzáadni 350-et.
A továbbiakban mindkét diák helyesen számol és a soron következő műveleteket a matematika szabályai szerint pontosan végzik el.
A bakizó végeredménye 3×25=75, 75 a négyzeten=5625+350= 5975
A kezdetektől helyesen számoló diák végeredménye: 2×25=50, 50 a négyzeten=2500+350=2850

Swami tanítása

Legyen az elején az egyik egyes az „én”, a másik egyes a „vagyok”.
Ki vagyok Én?
Legyen a hármas a „test”.
1 „én” + 1 „vagyok” = 3 „test”.
Ez a kezdeti hiba.
Mert nem ez a test vagy. A lélek vagy a testben.
A 2, a helyes válasz, a lélek maga, ami a tudatosságot jelenti a testben.. A test csak a burok, olyan, mint egy ruha a test számára. Ha a testtel azonosítjuk magunkat az egy hiba- mondja Swami. S e kezdeti önazonossági hiba miatt hiába végzel számtalan dolgot helyesen az életben, a végeredmény mindig hibás lesz, s minden további lépéssel egyre távolodsz a helyes eredménytől.
E számítás alapján helyesen indulva, hogy lélek vagyok s nem ez a test, az összes, további meghozott döntésedet helyes irányba tereli.

Az anyagi világ hibája

1 „én” + 1 „vagyok” = 3 „javak”.
Ez a kezdeti baki.
Hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy a kezdeti hiba nem vészes. Sőt! Ha jobban belegondolunk, mondhatnánk, nincs itt szükség alapkészségekre, az alapműveletek biztos ismeretére és alkalmazására. Az életben való boldoguláshoz elegendő egy kis trükközés, egy kis szerencse s kész. Mert, nézzük csak a számtanpélda végeredményeit! Aki rosszul számolt sokkal többet hozott ki a végén, mint aki nem hibázott. Mert senki sem vitathatja, hogy az 5975 jóval több, mint a 2850. Nem igaz?
Hát nem. (A logikai tévedés akkor is fennáll, ha történetesen a matek példa másról szól.)
Nem, mert Te nem vagy egyenlő az életben megszerzett, felhalmozott vagyonoddal. Nem az mutatja meg ki vagy, hogy mennyi a pénzed, a pénz csak egy eszköz, hanem az, hogy milyen ember vagy, hogyan viszonyulsz másokhoz, a társadalomhoz, a bolygónkhoz.
Ha a „javak” logikáját követjük minden meghozott s utóbb, akár valóban helyes döntésünk során (mint teszik ezt mostanság világszerte elég sokan a fogyasztói társadalmakban), könnyen meglehet, hogy az életünk hátralévő percei, tőlünk már függetlenül, meg vannak számlálva.


Az emberiség létét leginkább fenyegető katasztrófák

A politikusok hibája

1 „én” + 1 „vagyok” = 3 „hatalom”. Ez a kezdeti hiba.

A helyes válasz a 2= „képviselet” lenne. Embertársaink, a jelenünk és a jövőnk képviselete. Minél több politikus bakizik a világban, mert nincsenek tisztában a helyes válasszal, annál hamarabb juthatunk el az előző pontban vázolt végkifejletig.

Mi történne velünk, ha Észak-Korea atomháborút indítana?

Az oktatási rendszerek hibája

1 „szám” + 1 „szám” = 3 „időhiány”. Ez a kezdeti s folytatólagos hiba a rendszerben.
A helyes válasz a 2 = „idő a „lélek” megtalálására”.
Lehet egy diák nagyon jó a bonyolultabb műveletek elvégzésében, ha az alapokkal nincs tisztában, a felnőtt életében mindig rossz, értékelhetetlen végeredményt fog kapni.
A hibát az iskolában (s a családban) követjük el. Mert nem hagyunk időt, kinek-kinek mennyire van szüksége, az alapkészségek (kompetenciák) elsajátítására, s biztos alkalmazására. Bármekkora is a csábítás, bármilyen ütemben is gyarapodnak percről percre az elsajátítható ismeretek, a „tananyag” mennyisége, az általános iskolai képzés alfája és omegája nem minél több ismeret diákagyakba sulykolása, hanem az eligazodás, a tanulás tanulásának módszerei s az általános alapismeretek pl. a négy számtani alapművelet elsajátíttatása. Kivétel nélkül, minden diák esetében. Esetünkben a helyes gyakorlati lépés: a bakizó diák dicséretet kap a további helyes megoldásokért, de vissza kell lépnünk. Azonnal. S addig nem folytatjuk, nem lépünk ismét, a tévesen elért magasabb lépcsőfokra, amíg minden egyes diákom nem alkalmazza biztos kezűen az összeadás, a négy alapművelet szabályait.
Az állandó, életen át tartó tanulás megtanulása, az alapkészségek biztos, önálló alkalmazása lesznek biztosítékai annak, hogy bármilyen, növekvő mennyiségű tananyagot képesek leszünk majd életünk során elsajátítani.