Politika

Képviseleti demokrácia és az elit politika

A demokráciának, ami nálunk nincs (ezzel kapcsolatban már írtam, s több bejegyzést is tervezek még), alapszabálya, hogy a politikus-vezetőket a nép választja, akik megbízottként visszavonhatóan és körülírt hatáskörrel a törvények által biztosított keretek között békésen együttműködve, maguk s az ország javára egymással versenyezve időlegesen gyakorolják a hatalmat. Meghatározó sajátossága, hogy bárki szólhat, véleményt nyilváníthat. Civilek is! Negatív következmények nélkül (?).
Ha betartjuk ezt a szabályt, akkor nekünk, állampolgároknak tök mindegy, hogy milyen jelzőt teszünk a demokrácia szó elé-, bele- vagy után (képviseleti-, részvételi-, közvetlen). Az állam irányítása, további jelzők aggatása (liberális, neoliberális, szociálliberális, illiberális stb.) és megtöltésük tartalommal a politikai elit játéktere.
Mi, szabadságot, nyugalmat, biztonságot, jólétet kérünk, cserébe időről- időre megválasztjuk őket, s a politikusok annyit homokozhatnak, amennyit akarnak.

Probléma

A rendszerváltás elején az Ellenzéki Kerekasztal, aztán az első kormányunk s a többiek, olyan választási törvényt, rendszert dolgoztak ki, és toldozgatnak, foltozgatnak a mai napig, amelyre papíron a képviseleti demokrácia szabály rendszere, s keretei “jellemzőek”.
Papíron!

A probléma lényege

A politikai pártok s az elit politikusaik elég hamar felismerték, Nekik ebben mi a jó, mi pedig, huszonöt, harminc év után, kezdjük felfedezni, hogy Nekünk, s végső soron Magyarországnak ebben mi a rossz.
A lényeg: a politikusok, a mindenkori pártok s a mindenkori kormányok a hatalmuk s az uralkodó pozícióik megtartása, az ellenzékiek pedig a hatalom megragadása érdekében a képviseleti demokrácia fenti alapszabályát kezdetektől, folyamatosan, s egyre durvábban, sértik. Nekünk meg tömegméretekben, a bizalom, a remény gyors elillanása után maradt az apátia, a közöny, az állandó feszültség s mostanság a megfélemlítettség, a kiszolgáltatottság érzése. Maradt a rettegés a jelentől s a jövőtől.
(Fideszes vagy? Jól fizető állásod, trafikod, földed meg mindened van? Bocsi. Kérlek, akkor is olvasd tovább. Rá fogsz jönni, hogy Téged is vastagon átvernek).

Hogyan sértik meg a szabályt? – kérdezheted joggal. A válasz nagyon egyszerű: a politikusok, kihasználva a képviseletei demokrácia „gyenge” pontjait (lásd alább a dőlt betűs részeket), e gyenge pontokat s csakis ezeket felerősítve gyakorolják a hatalmat közel harminc éve. A mindenkori végeredménynek, vedd észre, soha nem volt s ma sincs semmi köze egy valódi demokráciához.

A nyerés, semmi más…

„A képviseleti demokráciában a politikusok érdeke a következő választások megnyerése, ezért igazán népszerűtlen intézkedések nem állnak érdekükben.”

Láttuk, most is látjuk, a választási kampányidőszakok tele vannak elképesztő történésekkel. ígérgetésekkel. A hatalmon lévők osztogatnak, busásan költik a pénzünket, ajándékot kapnak a nyugdíjasok, kormányzati, azonnali beavatkozással halottakat támasztanak fel a kórházakban, s persze jön az újabb rezsicsökkentés. A hatalmon lévők s az ellenzéki politikusok, meg a parlamentbe kerülésre pályázó újabb pártok (idén több százan?) versenyeznek, hogy ki tud nagyobbat ígérni (bocsánat, hazudni). Mostanság, már választási programok sincsenek. Minek is. Tényleges ország építő tervek, netán népszerűtlen intézkedések ebben az időszakban nem kerülnek szóba. A választások után meg azért nem, mert a hazugságokból valahogy ki kell jönni, netán hatalomban maradva, a kampányra költött közpénzt valahogy vissza kell termelni.

…s a bosszúállás

„Az adott választási cikluson túlmutató beruházások intézkedések sorsa gyakran bizonytalan a képviselő-testület új összetétele miatt”

Ha változik a kormány-, ha változik helyben a képviselő testület összetétele, az új emberek első dolga a revans, a bosszúállás. Azonnal leállítják a futó projekteket, vizsgálatokat, újratervezést kérnek mindenben s mindenhol. Mire a kártérítésekre, a kiszervezésekre, átszervezésekre elköltöttek egy csomó pénzt, alig marad valami a saját elképzeléseik megvalósítására (amelyeket meg majd az újabb garnitúra sztornóz, döngöl földbe, felejt el azonnal az éppen soros választások megnyerése után).

lásd pl. a Nemzeti Színház építését, vagy a Budavár s a Városliget tervezését, meg úgy általában a gyűlöletkampányt.

„Képviseleti demokráciában, a választások idején sokszor a hírverésnek jelentősebb a szerepe, mint a múltbeli teljesítménynek, vagy a programoknak”.

Elegendő lehet a hatalom megtartásához, ha az uralkodók arra összpontosítják fő erőiket, hogyan lehet lejáratni az ellenzéket. Egy-egy szaftosabb botránykeltés, kidolgozott koncepció alapján egy-egy rendőrségi feljelentés, ügyészi vizsgálat kezdeményezése legalább annyira kifizetődő, mint az ellen múltbéli teljesítményének bírálata. Ellenzéki oldalról meg a negatív kampány (nem az a lényeg, hogy én mit tennék, hanem mit nem tett a másik) vitele a legkifizetődőbb. Az uralmon levők állandó savazása, fikázása, ekézése előbb-utóbb bogarat ültet a választói fülekbe, s lehet, hogy máris nyerésre állunk.
Minden hogyan, mindegy milyen eszközökkel, de mindenkor az a lényeg, hogy váltsuk le az éppen hatalmon lévőket, s kész.
Kit érdekel itt a jövőnk, a demokrácia kiépítése s egyéb zagyvaságok?

…meg az urambátyám és a rokonok

„Ciklus közben, a gyakorlatban, sokszor épp úgy “öröklődnek” a tisztségek, mint a királyságban”

Képviseleti demokráciában a közintézmények működéséből gyakran hiányzik az erkölcsi és anyagi felelősség beszabályozása vagy annak betartatása.
Elegendő kirúgni az összes bürokratát (jelentem, megtettük), elegendő tűpénzen megvenni egy-két órára a szakértőket, majd elzavarni mindet (ez is rendben lement). A túlzott szakmaiságukkal eddig is csak bosszantották a politikusokat. Elegendő helyettük berakni főosztály, alosztály-, osztályvezetőnek, kinevezni háttérintézmények vezetőinek a feleségeket, a barátokat, a közvetlen szomszédokat s szinte örökre elveszítjük az esélyünket arra, hogy itt valaha is élhető ország legyen, hatékonyan működtetett oktatási-, közigazgatás-, egészségügyi-, rendvédelmi rendszerekkel (kb. itt tartunk most).

…meg a hatalommal való visszaélés

„Ciklus közben, a képviselők gyakran visszaélnek döntési helyzetükkel (túlzott mentelmi jog, indokolatlan költségtérítés és pazarlás a közpénzekkel), pedig a feladatuk az adófizetők érdekének a kiszolgálása lenne”.

Eljutottunk odáig, hogy a képviseleti demokráciánkban a képviselők személyre, üzleti lobbikra szabott törvényeket, jogszabályokat hoznak a saját s alattvalóik kényelmére, s hasznára. (a közelmúltból pl. stadionok, kisvasutak, kaszinók, balatoni érdekeltségek, de bőségesen vannak régebbről is példák). Mi állampolgárok, s az országunk valódi érdekei le vannak sajnálva. Csak arra vagyunk jók, hogy rendben befizessük az adónkat s négyévente válasszunk. Mi pedig mérlegelhetünk, melyikük lehet a kisebbik rossz számunkra.

…meg az Uniós pénzek elherdálása

Képviseleti demokráciában gyakran kerülhet veszélybe a külföldről érkező pénzek tisztességes és hasznos társadalmi elosztása.

Ide már nem is írok semmit. Több száz oldalas lenne a lista. Ha gondolod, tanulmányozd a Transparency International, vagy Hadházi Ákos s sokan mások által készített infókat.

Felelősek vagyunk!

Mégis, kinek az érdeke ez a sajátosan magyar képviseleti demokrácia?
Lássuk be, csak és kizárólag a politikusoké.
Viszont a mi felelősségünk, hogy ezt a játékot játszhatják velünk több évtizede ciklusról ciklusra, választásról választásra.

S akkor ismét Te vagy a képben, aki most elégedett vagy.
Ha a csókosaid kikerülnek a hatalomból bukta.
Ha tisztességesnek tartod magad, s elvtelenül nem kívánsz állást foglalni, előbb-utóbb kiszúrnak, ellehetetlenítenek s bukta.
Ha ide-oda lavírozol, ide is, oda is mosolyogsz, előbb-utóbb le fogsz bukni.
Mit gondolsz, ebben a sajátosan magyar „képviseletei demokráciában” meddig tarthat a nyerő szériád, a saját érdekeid elérése?
Meg Te vagy a képben, aki megpróbálsz túlélni.
Nem mozdulsz, nem beszélsz, a döglött macskát kikerülöd, a padlón lévőt meg nem veszed észre. Semmi közöm hozzá, oldják meg azok, akik csinálták – mondogatod, ha netán megszólítanak.
Megvárjuk, amíg mindannyian sorra kerülünk?
Megvárod, amíg Te kerülsz sorra? Amikor, kilátástalan helyzetedben Neked lenne szükséged a másik türelmére, jóindulatára?
Ez a Te érdeked?
Ez a mi érdekünk?
Nem szeretném, ha félreértenél.
Senki nem vár tőled, tőlünk, csodát.
Ha nincs hozzá kedved, ne csatlakozz, ne állj be önkéntesnek pl. a Közös Ország Mozgalomba, vagy a Naukához, vagy bármely más civil szervezethez, amelyik Neked tetszene. S ne adakozz, ha nincs miből, vagy ha sajnálod rá a pénzed.
De, ne feledd! Csak annyit várj el Magadtól, amennyit Másoktól is elvárnál a Magad számára. Figyelmet, szolidaritást, segítő készséget, ha szükséged van rá, ha szükség van rád. Otthon, a lakókörnyezetedben, a munkahelyeden (ha van).
Ebből lesz, lehet az összefogás. Kicsiben, Nálad, Nálam, aztán akár nagyban. Mikor, hol szükséges.
Mindannyiunk érdekében.