Nemzeti Alaptanterv

Kerettanterv, helyi tanterv, rejtett tanterv I.

Sziasztok,
Előző bejegyzéseimben elsősorban a tantervek központi előírásait, azok alakváltozásait vettem górcső alá.
A szakmai gyakorlatban azonban e „központi” szövegeknek alig van jelentőségük.
A tanárok az elvek alapján lebontott kerettanterveket s a helyi intézményi sajátosságokhoz igazított u.n. helyi tanterveket használják.
Vagy azokat sem.
Amikor elolvassák az éppen életbe lépő NAT általános, ömlengő, terjengő előírásait aztán a saját tantárgyukat érintő szintén ömlengő, terjengő követelményrendszert reakcióként azonnal életbe léptetik a „rejtett tantervet”. Magukra zárják az osztályterem ajtaját s a saját értékítéleteik alapján úgy tanítanak, ahogy, s amit akarnak.
A nyolcvanas években, a kilencvenes évek elején sokan tanítottunk a „rejtett tanterv” alapján.
Attól félek, ma is.
Az elmulasztott társadalmi viták hiányában, a mindenkori központi ideológiai s egyoldalú politikai ízű NAT üzenetek okán a pedagógusok ma is úgy érzik, sokkal jobban járnak a saját én világuk közvetítésével, mint az éppen futó NAT változat világával azonosulva.

Intézményi önállóság

A NAT összes változatában az intézményi pedagógiai program-, s a helyi tanterv készítés készítés joga deklaráltan az iskoláké s a pedagógusoké.
A kérdés mindig az volt, hogy igazodva a helyi körülményekhez, az adott pedagógus irányultságához, mennyiben térhetnek el, választhatnak szabadon tanítandó ismereteket a NAT központi s az iskolatípusukra kiírt felülről meghatározott kerettantervi követelményekhez képest.
E dokumentumok elkészítésekor derülhet(ne) ki, hogy mennyi önállósággal, szabadsággal rendelkeznek valójában.
A szabadság, az önállóság a kerettantervekben az elmúlt 28 évben a kezdeti 30%-ról 10%-ra csökkent.
A valóságban azonban, a gyakorlatban kezdetektől nem létezik, kiüresedik (főleg a 10%).
A magyarázat egyszerű.
Elég egy kis csúszás tanév közben a tananyaggal, mondjuk betegség, váratlan esemény, az egész osztályt érintő felzárkóztatás, s borul az egész menetrend, aminek mindig a szabadon választott anyag látja kárát.
Fentiekre utalva, a tantervi dokumentáció harmadik csomagja, az iskolák által elkészíthető pedagógiai programok és a helyi tantervek sem érnek tehát túl sokat a napi gyakorlatban.
Maradunk a rejtett tantervnél. Adminisztráljuk a megfelelő rubrikákat, aztán magunkra zárjuk az ajtót, s tanítjuk, amit felelősen jónak látunk.

Módszertani szabadság

A pedagógusoknak, elvileg, minden NAT változat teljes módszertani szabadságot is biztosít.
A kötelező időkeretben, s a kötelező óraszámban!
Agyrém!
Véleményem szerint ugyanis, a „módszertani szabadságot” nem lehet elválasztani a tartalmak meghatározásának és az idő beosztásának szabadságától!
Bizonytalan, előre nehezen behatárolható időbeni kifutásuk miatt, nincs az a pedagógus, aki indítani merne pl. egy problémamegoldó csoportfoglalkozást 45 perces órakeretben, vagy kezdeményezne egy nyitott, tanulóközpontú téma feldolgozást, ha az ismeretek elsajátítására a NAT pl. két órát ír elő. Se többet, se kevesebbet.
Így aztán, ismét marad a „rejtett tanterv”.

Vajon mit szúrunk el, mindig és mindenkor, a tantervek kivitelezhetetlenné szerkesztésekor?

Leegyszerűsítve, három fontosabb hatás befolyásolja a tantervek s ezen belül kiemelten a kerettantervek tartalmát s természetesen a módszertani szabadság kivitelezhetetlenségét.

– elsőként a tantárgyak, hátterükben a tudományágakkal,
– másodszor a tanulók befogadóképessége (s a tanárok teherbírása),
– harmadszor az oktatási intézményrendszerünk állapota és kapacitása.

Az elsőt itt tárgyalom, a másik két szempontot a következő bejegyzésben.

Tantárgyak, tudományágak

Magát a tanítandó ismereteket, a nyersanyagot a tantárgyak adják.
Minden tudományszak igyekszik bizonyítani a nélkülözhetetlenségét. Azzal az igénnyel lépnek fel, hogy felhalmozott ismereteinek elsajátítása, a módszereinek alkalmazása pótolhatatlan, egyedi módon járul hozzá a gyerekek fejlődéséhez. Minden terület azt állítja, joggal, hogy fontos, megkerülhetetlen szerepe van a mai világban.
Csakhogy!
Miközben a képzési idő korlátozott, nem tágítható, a tudományágak száma s az ismeretek mennyisége évről-évre csak nő és nő!
Az 1960-as évek óta szakemberek rendre felteszik a kérdést, vajon meddig tartható a tantárgyak hierarchiájának gyakorlata. A gyakorlatban az irodalmi klasszikusok pl. egyre kevésbé foglalnak el kivételes helyet a tanulók tudatában, (a kortárs irodalom követhetően, be sem kerül a tananyagba!), a természettudományos tantárgyak ismeretanyaga viszont az elmúlt évtizedekben csendesen megtöbbszöröződött. Az informatika, az internet világa, meg úgy tűnik, ma már mindent visz.

Nem kellene esetleg a tantárgyakat tömbösíteni vagy blokkosítani és u.n. lényeg tantervben gondolkodni?
Ezt az utat járó európai északi államok vagy éppen Anglia, Németország példájának alaposabb tanulmányozása talán igazolhatná, semmivel sem járnánk rosszabbul.
Ezekben az országokban, kezdetben, választási lehetőségek széles skáláját nyújtják a diákoknak a középiskolákban. Az érettségi felé közeledve azonban inkább alap tantárgyblokkok szerepelnek, mint speciális tantárgyak.
Nálunk pont fordítva!
A viták persze ekkor sem csitulnának.
Hogyan, milyen szempontok alapján vonjunk össze tudományszakokat?
A történelem, a földrajz, a társadalomtudományok összevonása Németországban vagy a humán tárgyak összevonása Angliában kombinálva történelemmel vagy egy idegen nyelvvel vagy az állampolgári ismeretekkel. Nyilvánvaló, ezekben az országokban is, nem kevés ellenállásba ütköztek az egy-egy tantárgy speciális képzésére szakosodott tanárképzéssel.
A lényeg, hogy belevágtak, jól-rosszul, de megoldották.

Itthon a tantervek szerkesztői évtizedek óta bujkálnak a tudományszakok képviselői elől, mindig és továbbra is szőnyeg alá söpörve a problémáinkat.
A kerettantervekben s a helyi tantervekben szereplő tantárgyakat évről évre sajtológéppel préseljük be a változatlan óra és időkeretekbe.

A Magyar Tudományos Akadémia jelenleg 11 tudományos osztályt működtet, az osztályokon belül az alábbi tudományágakkal, amelyeket bizottságok működtetnek.
1. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya irodalom tudomány (irodalomtörténet, irodalomelmélet, modern filológia, komparatisztika, textológia, poétika, művelődéstörténet, könyvtörténet),
nyelv tudomány (magyar nyelvészet, finnugor nyelvészet, anglisztika, germanisztika, romanisztika, szlavisztika, alkalmazott nyelvészet, általános nyelvtudomány, nyelvművelés, szociolingvisztika, pszicho lingvisztika, neuro lingvisztika, számítógépes nyelvészet),
klasszika filológia, néprajztudomány (kulturális antropológia, vallási néprajz), orientalisztika, színház- és filmtudomány, zenetudomány.
2. Filozófiai és Történettudományok Osztálya filozófia, művészettörténet, neveléstudomány, pszichológia, régészet, történelemtudomány, ókortörténet, tudomány- és technikatörténet.
3. Matematikai Tudományok Osztálya Informatika- és Számítástudomány, Matematika Operációkutatás.
4. Agrártudományok Osztálya agrár közgazdaság, agrárműszak, erdészet, kertészet, állatorvos-tudomány, állatnemesítés, állattenyésztés, takarmányozás növénytermesztés, növényvédelem, növénynemesítés, mezőgazdasági biometria, biotechnológia, biomatematika, állatkísérlet, agrártörténet, faluszociológia, talajtan, agrokémia, vízgazdálkodás, gyepgazdálkodás.
5. Orvosi tudományok osztálya (nem találtam adatot).
6. Műszaki Tudományok Osztálya akusztika, anyagtudományok-technológiák, automatizálás-számítástechnika, áramlás-, hőtechnika, elektrotechnika, elektronikus eszközök-technológiák, energetika, építészettudomány, gépszerkezettan, informatika, közlekedéstudomány, metallurgia, szál-és kompozit-technológia, szilárd testek mechanikája, távközlési rendszerek, vízgazdálkodás tudomány.
7. Kémiai Tudományok Osztálya analitikai és környezeti kémia, élelmiszertudomány, fizikai kémia, műszaki kémia, radiokémia, szerves és biomolekuláris kémia, szervetlen kémia és anyagtudomány.
8. Biológiai Tudományok Osztálya Antropológia, biofizika, biokémiai és molekuláris biológia, bio informatika, botanika, elméleti biológia, etológia, evolúcióbiológia, genetika, hidrobiológia, immunológia, környezet és egészség, mikrobiológia, neurobiológia, növényélettan, ökológia, sejt- és fejlődésbiológia, természetvédelem és konzervációbiológia, zoológia.
9. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya gazdaságtudomány, jogtudomány,szociológia,politikatudomány, statisztika, demográfia, hadtudományok, gazdálkodás tudomány, közigazgatás-tudomány, vezetés- és szervezéstudomány, munkatudomány,jövőkutatás, nemzetközi tanulmányok, fejlődés gazdaságtan.
10. Földtudományok Osztálya ásványtan, bányászat, földtan, geodézia, geo informatika, geofizika, geokémia, geonómia, hidrológia, kőzettan, meteorológia, paleontológia, társadalomföldrajz, természetföldrajz és térképészet.
11. Fizikai Tudományok Osztálya részecskefizika, magfizika, reaktorfizika, atom- és molekulafizika, lézerfizika, spektroszkópia, statisztikus fizika, szilárdtest fizika és anyagtudomány, környezetfizika, csillagászat, űrkutatás.

MTA székház, a tudományszakok központja

Ijesztő

E keretrendszerre építjük jelenleg a köz és a felsőoktatás ismeretek struktúráját.
Ijesztő, ugye?
Érthetően minden tudomány terület és tudományos bizottság képviselői ragaszkodnak ahhoz, hogy az összességében több millió oldalnyi közvetíthető alapismereteik önálló tantárgy, de legalább egy tantárgyhoz köthetően bekerüljenek a tanítandó alapismeretek közé.
S akkor még nem beszéltünk a Széchenyi Akadémia igényeiről, a művészeti ágak és a sportterületek képviselőiről.
Lehetetlen vállalkozás.

Illusztrálva, példának okáért, ma, egy gimnáziumban a kötelező tantárgyak:
magyar nyelv és irodalom, idegen nyelv, második idegen nyelv, matematika, történelem, társadalmi és állampolgári ismeretek, hon- és népismeret, erkölcstan, etika, társadalmi- állampolgári és gazdasági ismeretek, latin örökségünk, természetismeret, biológia-egészségtan, fizika, kémia, földrajz, ének-zene, vizuális kultúra, mozgókép kultúra és média ismeret, művészetek, informatika, technika, életvitel és gyakorlat, testnevelés.
Szabadon választható még: társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek, filozófia, természettudományi gyakorlatok, dráma és tánc, tánc és mozgás

Vajon meddig tartható még a tantárgyak tudományszakokra épülő hagyományos rendszere?

(folytatás a következő bejegyzésben)