Politika

MMM. A törvényes út

Sziasztok,
Kedves face book ismerősöm, alma mater társam a minap szelíden rám pirított: „Azért lehet egy jó célért lelkesedni, mert ha már lelkesedés se lesz, akkor nincs értelme semminek”
A napokban megalakult Márki-Zay Péter kezdeményezésére a Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM).

Az elmúlt hónapok szerveződéseire és szervezettségére, így a mai (2018 nov. 24.) diáktüntetésre is gondolva, szerintem, amennyiben tagjait a szolidaritás, a közös gondolkodás vezérli, az MMM lehet az a tömörülés, amely megpróbálkozhat majd a lehetetlennel.

Az alapítók között a saját pártcsaládjaikban csalódott politikusok, súlyos pofonokat kiállt szakemberek, „viharvert”, sokat próbált tenni akarók egész sora.
A névsor annyira „eklektikus” és furcsa, hogy talán pontosan emiatt, mert nem hátrálnak, továbbra is tenni akarnak a közért, érdemes komolyan elgondolkodni a szándékon.
Értékrendemhez közeli politikai pártokban, politikusokban, az őket másoló társadalmi szervezetek képviselőiben csalódni, kilátástalannak tűnő küzdelmek után nem feladni, számomra ismerős érzések.
Számodra is?
Nincs kétségem, az alapítók tisztában vannak vele, mibe vágták a fejszéjüket.
Egyúttal remélem, most tényleg készül valami.
Olvasom, a mozgalom fő célja, hogy a 2019-es önkormányzati választásokon minden településen egy hiteles polgármester-jelölt és őt támogató képviselőjelöltek nyerjék el a helyi közösségek bizalmát.
Jó cél. Lehet érte lelkesedni.
Olvasom továbbá, hogy a jövő év elejére tervezik a zászlóbontást.
A közös, nyílt gondolkodás jegyében szeretném felhívni a figyelmet néhány elkerülendő csapdára, és nem a vita kedvéért, fogalmaznék néhány javaslatot is.

Európa és Magyarország

A Sargentíni jelentésről írt bejegyzésemben, többek között, sokakkal egyetértve magam is felhívtam a figyelmet az EU tagságunkra, az országunkra leselkedő veszélyekre, a megkerülhetetlen csapdahelyzetekre.

– Kim Lane Scheppele alkotmányjogász szavait is idéztem, szerinte Orbán arra fogja használni a magyar állam forrásait és a Fidesz támogatóinak energiáját, – és rajongóit Európa-szerte, – hogy megpróbálja manipulálni a 2019-es európai választásokat. Pontosan úgy, ahogyan a magyar választásokkal tette és teszi. Kedvenc játéka, az orosz rulett, könnyen a tagságunkba kerülhet,
– arra is felhívtam a figyelmet, hogy hasonlóan a mi „közgondolkodásunkhoz” az Európai átlagpolgárok többsége sem merül el a részletekben. Okkal vagy ok nélkül, de tény, hogy millió számra gondolják szerte Európában, hogy nekünk magyaroknak nincs helyünk az Unióban, mert lopunk, csalunk, hazugságokat gyártunk, miközben az Ő pénzükből élünk.
„Attól félek, közülünk kevesekben tudatosult, még mindig nem értjük, hogy először a szabadságjogaink veszhetnek el, majd végleg lecsúszunk a Balkánra.” – írom. S teszem hozzá most, lehet olyan valós forgatókönyv, aminek eredményeként ez be is következhet,
– miközben mindenki a Német Francia tengelyre figyel, Pozsony és Prága forrong, és Lengyelország is produkálhat olyan „magyarellenes” eseményeket az EP választásokig hátralévő hónapokban, amelyek eredménye akár a V4-ek szétesése lehet. Következményként nem lesz ország, aki vétózná majd a hetes cikkely további érvényesülését, ami egyfelől jó, mert Orbán bukhat, másfelől meg katasztrófa, mert magával rántja az országunkat, beleértve vétlen állampolgárok millióit is.

Fenti észrevételeimmel csupán arra szeretnék utalni, hogy az MMM sem dughatja homokba a fejét, gondolom nem is fogja. A tényleges zászlóbontáskor erre a kialakult helyzetre mindenképpen reagálni kell.
Véleményem szerint, az Európai Ügyészséghez csatlakozási aláírásgyűjtés folytatása kézenfekvő, szükséges, de önmagában, a fokozott és félrevezető várakozás miatt, nem lesz elegendő állásfoglalás az MMM részéről.
Itt nem publikus, de további állásfoglalásra, s talán még nem lesz késő, azonnali cselekvésre is szükség lehet. Ellenkező esetben, ha csupán a fenti fő célra koncentrál a mozgalom, előfordulhat, hogy már nem lesz mire koncentrálni.
Vagy azért, mert unión kívül megőrizni a demokrácia építés lehetőségének egyik támaszát, az önkormányzatiságot, szinte lehetetlen küldetés lesz. Vagy pedig azért, mert ha Orbán sakkhúzásai „bejönnek”, a választási törvény újabb azonnali módosításával még az önkormányzati választások előtt nem csupán az MMM-et szánthatja be, sok szervezettel együtt, de az egész országot végérvényesen a saját egyszemélyes homokozójává züllesztheti.

Hazai erőtér, tisztességes közélet?

Magyarországon e pillanatban pontosan azok az elemek hiányoznak a társadalmi közgondolkodásból, amelyek bármelyik jóléti társadalom jellemzői: a demokrácia igenlése, a politika mindenhatóságának háttérbe szorítása, az együttes akarat, és a civil kurázsi jelenléte.
A társadalmi közérzet és közgondolkodás lassú torzulása vezetett a jelen helyzethez, ahhoz, hogy a demokrácia ténylegesen hiánycikké vált.
Magyarországnak nincsenek közös, többségi társadalmi akarattal elfogadott céljai. A kivándorlás folyamatos, és mi itthon maradók, egymás irányában bizalom, nyitottság nélkül, légüres térben lebegünk Európa közepén.
Az egész politikai elitre kivetítve mondom, 1990 óta az általunk választott képviseleti demokrácia összes szabályát megsértettük, s a regnáló kormánynak köszönhetően napjainkra e szabálysértéseket keserű ecettel leöntve tartósítottuk.
Amit a politikusok által művelünk közel harminc éve, véleményem szerint, minden szempontból demokrácia-, s számtalan szempontból törvényellenes. Kérlek, ha eddig nem tetted, szakíts rá időt, hogy a fenti linkek alatti bejegyzéseimet is elolvasd. 

Bizonyítékok

– a napokban megjelent egy a kreatív, „jogászokat” is támogató szakértői anyag az idei országgyűlési választásokról. Szakértők szerint a politikai verseny esélye mára korlátozottá vált Magyarországon.
Az elemzés tényszerűen arra is kitér, hogy egyáltalán mennyire demokratikus és egyenlő az önhatalmúlag létrehozott választási rendszer.
Szakértők szerint az idei áprilisi választás szabad volt, de nem volt tiszta.
Az előttünk álló EP és az önkormányzati választások is lehetetlen helyzet elé állítják az ellenzéki pártokat. Olyan pártokat kényszerít együttműködésre, amelyek gyakran éppen együttműködés képtelenségük okán váltak szét (MSZP-DK, Jobbik-Mi hazánk, LMP-„LMP”), vagyis az ellenzéknek a választási szabályok miatt magával kell meghasonulnia.
Ha le akarják váltani a kormányt, egyéni jelölteket kell visszaléptetniük, ezzel azonban mint párt, lemondanak a körzetekről, sőt még a veszteseket kompenzáló töredékszavazatokról is. A probléma pénzügyi szinten is jelentkezik, hiszen minél kevesebb körzetben állít egyéni jelölteket egy párt, annál kevesebb állami támogatásra lesz jogosult, így annál kevesebb pénzt tud kampányra fordítani,
– az anyag bizonyítja, a kormány kontra ellenzék arány a korábbi évek költéseit is figyelembe véve ma 20:1-hez. A magyar választási rendszer már nem kompenzálja a vesztest,
– összességében, a lépésről lépésre „törvényes keretek között” önhatalmúlag módosítgatott választási törvény mára törvényellenessé, demokráciaellenessé vált, mert egészében és részleteiben sem biztosítja a minden demokráciára és jogállamra érvényes alapjogot, nevezetesen, a felek békés, együttműködő versengését, az abban való egyetértésüket, hogy az időlegesen megválasztott nem fogja fölényét arra használni, hogy a veszteseket megfossza minden lehetőségtől, hogy a jövőben ismét politikai befolyásra tegyenek szert,
– gyűlnek további szakértői bizonyítékok is. Példának okáért a magyar állam ellen állampolgárok, civil szervezetek által indított lassan befejeződő perek dokumentumai Strasbourgban, Brüsszelben, Hágában,
– erre bizonyíték a Sargentini jelentés egésze s a hetes cikkely szerint folyó eljárás eddigi menetét bemutató dokumentumok,
– erre bizonyítékok az Alkotmánybíróság, a Kúria, Áder János, az Állami Számvevőszék egyes határozatai (amikor már a kormány sajátjai sem védhették a védhetetlent) s hazai bíróságok témába vágó számtalan ítéletei,
– erre bizonyítékok a Hadházy Ákos által működtetett korrupció info hetente közzétett, s oknyomozó újságírók által a társadalom elé tárt korrupciós ügyek, az indított perek tucatjai, a nyomozati anyagok több ezer oldalai.

Lehetőségek

Demokráciákban, demokráciát építő országokban, ha a hatalmat gyakorló nép bizonyítottnak vagy elég, ha csak aggályosnak tartja, hogy a hatalmát választások útján képviselő politikusok tartósan a társadalom, az ország, a demokrácia kárára cselekednek, akkor a problémákat észlelő és bizonyító tagjai útján joga van észrevételt tenni, és visszautasítás esetén a hatalmat a nyilvánosság erejével visszavenni. Amíg az eredeti szándék szerinti helyzet helyre nem áll, joga van konkrét cselekvés útján javaslatot tenni s annak érvényt szerezni a hatalom átmeneti gyakorlásához szükséges hatalmi szerkezet felállítására és működtetésére.
Azt gondolom, mára már elegendő bizonyíték áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy mi, állampolgárok törvényesen léphessünk (Alaptörvény B. cikk 4. pont).
Az alapcél hatékony elérése érdekében, amellett, hogy az MMM kidolgozza a cél, a megfelelő jelöltek elérésének módszertanát, nem haszontalan, ha Európa mellett kiállva, rögtön az elején tisztázza viszonyát a hazai politikai pártokhoz s a társadalmi-, civil szervezetekhez is. Nyilván ezekkel nem lesz semmi probléma, hiszen az elnökség, mint említettem, csupa kipróbált, e terepen hatalmas pofonokat kapott (értsd tapasztalt), láthatóan eltökélt, egy irányba húzó emberből áll.
Az ördög nem alszik alapon, azért tennék néhány megerősítő észrevételt:

– az ellenzéki pártokkal történő együttműködés, jelesül, most éppen a nemzeti minimumról szóló megállapodás, vagy a közös aláírásgyűjtés nem kőbe vésett szövetségek. Magyarországon semmiképpen sem. Az elmúlt harminc évben a politika s a politikusok egyetlen köztes megállapodást- legyen az koalíció, pártszövetség, együttműködés – sem tartottak be. Az önkormányzati választásokra készülve, példának okáért érdemes megszívlelni a legutóbbi országgyűlési választásokon az ellenzéknek segítő, az MMM-hez kísértetiesen hasonló célokkal alapított Közös Ország Mozgalom bukásának egyik kiváltó okát. Amilyen ütemben a KOM által tálcán kínált, ingyenesen, minden erőfeszítés nélkül elérhető média felületek kezdtek fogyatkozni, olyan mértékben csökkent a csatlakozott ellenzéki pártok aktivitása a „közös ügyben”, s párhuzamosan olyan mértékben nőtt a pártok saját önmeghatározása, egymás közötti versenye.
– az országban van 3200 önkormányzat, amelynek a kilencven százalékában a direkt politikát, a 100%-ban arzént, ciánt tartalmazó királyi tv csatornák s a megyei lapok vetítik.
A kistelepüléseken nem politikusokat, hanem mindenkor tisztán civileket választottak/választanak polgármesternek, s önkormányzati képviselőknek. Akik viszont mindenkor ki voltak/vannak szolgáltatva a regnáló kormányzat packázásainak. Az MMM-nek nem a nagyvárosok, kisvárosok megfelelő politikus jelöltjeinek kiválasztása lesz az igazi kihívás, hanem a több mint 3000 polgármester és képviselőjelöltek, a kulcsemberek megtalálása, akik józan gondolkodásukkal, tenni akarásukkal, harcosságukkal helyben s országosan együttesen valóban megtörhetik a médiacsatornák mérgező hatását, a FIDESZ-KDNP hatalmát, s segíthetnek Magyarország helyes pályára állításában. Mennyire nehéz kistelepülésen kulcsembereket találni? Ezt sejtjük. Nem csupán a megtalálásuk, de a felkészítésük az, ami igazi feladat lesz a mozgalom minden tagjának s a szakmai képzőknek.
– jól tudjuk, a közéleti aktivitás szintje az uniós tagországok között Magyarországon a legalacsonyabb. Hasonlóan a politikai pártokhoz, civil és társadalmi szervezetekhez, elkerülhetetlenül az MMM is káder, önkéntes, aktivista utánpótlással fog küzdeni. Toborzásra jó alap (ha használható) a „mi vagyunk a többség” ürügyén rendelkezésre álló tömegbázis, jó alap az egyre fokozódó állampolgári türelmetlenség, de alapvetően szükség lesz a „társadalom megszólítása” c. tantárgy alapos tanulmányozására (a bevethető trükkök nem publikusak). Amennyiben, írom a felvezetőben, az MMM tagjait a szolidaritás, a közös gondolkodás, a szakmák, szektorok közötti összefogás vezérli, lesz esély nagyobb tömegbázis építésére.

Hatalom és pénz

Ami a célt, a „zászlóshajót” illeti, egyetértek.
Meg nem is.
Egy kiegészítő javaslatom erejéig vitába szállnék. De, nem a vita kedvéért.
Óva inteném az MMM alapítóit attól, hogy elfogadva a választási törvény kínálta szűkös kereteket, ezt a kialakult, sok szempontból törvényellenes helyzetet tekintsék legitim kiindulási alapnak.
Minden sarkalatos törvényünk a sorozatos módosításainak köszönhetően egymásnak ellentmondó paragrafusokat szülve a működésképtelenség határára sodorta Magyarországot. A jogalkotási gyakorlatunk egészében és részleteiben demokráciaellenes. Becstelen, alattomos, dilettáns, méltatlan az állampolgárok számára.
A jelöltek állításáról, a jelöltekről folyó ismerős viták, attól félek, széleskörűen bebetonoznák a megosztottságot, elmélyítenék a koncokon marakodás gyakorlatát, a pénztelenség, a tehetetlenség s a fokozódó düh érzését.
Sokkal többről van szó.
Kérdezem„Elég okosak vagyunk-e annak belátásához, hogy amíg nem tudunk kinevelni egy megbízható, értelmes, kreatív politikus generációt, olyan hatalmi környezetet kellene teremtenünk, amely a választott politikusaink „tombolásait” féken tartja, megszólítja a FIDESZ-KDNP híveit is, s elegendő alapot nyújt a közös jövő építéséhez?”
Az ellenzéki pártok által „elfogadott” szakmai alapon megfogalmazott nemzeti minimumokból, amelyekre az MMM épít, kimaradt 2 millió, a korábbi kormányokban csalódott Fidesz szavazó és 1.5 millió „bizonytalan” állampolgár értékvilága. S valljuk be, vagyunk még nem kevesen, akik a saját oldalunkon történetesen másképpen képzelik el a minimum programok összeállítását.
Vagyis kizárólag az „ellenzéket” képviselni a közhangulatra támaszkodva a legjobb kimenet esetén is csupán megfordítaná a trendet, amit a rendszerváltozást követő években „váltógazdaság” képében már többször megtapasztaltunk. Országépítés helyett, négyévenkénti, ill. most 10 év utáni revans revans hátán. Ezt akarjuk folytatni?
Szerintem a jobb és baloldalt, vagyis minden állampolgárt érintő társadalmi viták nem megkerülhetők, nem megspórolhatók. Évszázadok óta cipeljük a traumáinkat is (Mohács, Trianon, 56, háborúk….), ahelyett, hogy végre egy jövőt építő környezet megteremtésével hagynánk magunknak időt a feldolgozásukra.
– A törvényes út betartását célozva erről a megoldásról szólt az idei választások után közzétett, az Országgyűléshez írt, semmiféle médiatámogatást nem kapott nyílt levelem s a benne foglalt konkrét javaslat. Ajánlom az alapítók figyelmébe.
Véleményem szerint, egy, az állampolgári felelősségre építő intézmény felállítása és működtetése

– az egymástól (értsd a legszegényebb rétegektől) adományok, tagdíjak, támogatások, szponzorkeresés útján gyűjtés keserűsége mellett vagy helyett az MMM-nek is törvényes úton juttatna közpénzt (a mi pénzünket!) a céljai megvalósítására s a feladatai elvégzésére,
– lehetőséget teremtene Magyarország Európában maradására, az uniós tagságunk erősítésére,
– és lehetőséget teremtene országunkban egy valódi demokrácia kiépítésének elindítására.

Meggyőződésem, a javaslatom messze túlmutat az állampolgári jogérzetemen.

– az intézmény felépítését, működtetését és költségvetését tartalmazó indítvány törvényesen formába önthető,
– az MMM képviselői által az indítvány a parlamentben benyújtható,
– az intézmény az állam háztartási törvény, javaslatomban hivatkozott pontjai szerint, megalapítható,
– a határozathoz szükséges képviselő többség „kikényszeríthető”. (ebben a kérdésben népszavazás nem írható ki, a nyilvánosság ereje viszont perdöntő, az eléréséhez vezető út nem publikus javaslatokból áll).

„Nem az fontos, hogy ki melyik oldalról jön, hanem az, hogy mindannyian egy becsületes, tisztességes Magyarországot akarunk, amely valóban Mindenki Magyarországa lesz”üzenik a mozgalom alapítói.
Igen, egyetértek.
És ha az MMM az alapcélt a javaslataimban (is) foglalt irányban kibővítve érné el, akkor, szerintem,  tényleg Mindenki Magyarországát célozná meg.
Amiért érdemes küzdeni, további áldozatokat vállalni.