Politika

Nyílt levél után, tüntetések közben. Tanulságok, okulásul.

Sziasztok,
28 éve tapasztalom, látom, az ország-, és a demokráciaépítő ötleteket hol a kormányon lévő-, hol az ellenzéki politikusok s pártok, hol a civilek, hol a média, hol maguk az ötletadók fojtják el csírájukban.
Alig egy tucat lépte túl a kritikus tömeget, hatott ideig-óráig különböző rétegekre, s közülük csupán néhány valósult meg társadalmi szinten, (pl. a dohányzás elleni kampány, játszóterek építése, várakozási sorszámok húzása bankban, postán, hivatalban, önkéntes munka terjedése civil szervezeteknél).
A napokban közzétett Nyílt levelemben foglalt javaslat a felelős, közös gondolkodás törvényi, jogi feltételeinek megoldását célozza. Annak elérését, hogy végre tartalommal tölthessük meg az eleddig csak színlelt formai kereteket.

Élünk és virulunk

Nem kétlem, hallgatva az egyetlen ellenzéki tömörülésre vágyó fiatalokat, a szombati tüntetéseknek is hasonló célkitűzéseik vannak.
Persze, hogy nem.
„Mi vagyunk a többség”, de ne legyünk naivak. Ha nem „adódunk” össze, semmi esélyünk.
Pillanatnyi fájdalmam, hogy nem találtunk egymásra. Minden erőfeszítésem ellenére, Ők és mások sem tudnak rólam, rólunk, egymásról, az ugyanazt akarókról.
Ha kiállunk a színpadra azért, hogy elkiálthassuk magunkat „mi senkik vagyunk”, legalább akkora dramaturgiai tévedésben vagyunk, mintha a parlamentben ügyes retorikával a csillagokat hazudnánk le az égről. Utóbbi jobban fizet.
Szerintem ez a helyzet. Nem több.
A politikai elit példamutatása ragadós. Mi sem állunk szóba a másikkal. 28 éve csapdázzuk egymást, összemérhetetlenül, elbeszélve egymás mellett. Minden kísérletben Önmagunk paródiáját kínáljuk.
A harmadik Magyar Köztársaság elveszve él, és virul.

A politikusok csapdája

Javaslatom fókuszpontja, a közös gondolkodás jogszabályi kérdése, vagyis magyarul egy erős, a nagypolitikára mindenkor befolyással bíró civil szektor kiépítésének lehetősége, jelenleg az elit politika, ill. ne kerteljünk, jogilag az uralkodó hatalom képviselőinek kezében van.
Az erős nemzetállam kiépítésén fáradozó Fidesz-KDNP egyáltalán nem érdekelt a civilek bevonásában, és valljuk be, az ellenzék sem. Mindegy milyen összetételű a parlament, a probléma gyökerei sokkal mélyebbek.
Szakértő jogászemberek többször is, de eddig egyetlen politikus sem állt elő olyan megvalósítható javaslattal (vagy nem állt mellé), amely törvényes keretek között terelhetné vissza társadalmunkat a kiinduló rendszerváltó helyzetbe.
Amikor már-már tarthatatlannak tűnt a helyzet, próbáltak szűkíteni a jogköreiken, tettek lépéseket a feloldás irányában (is) (a képviselők számának csökkentése, a képviselői összeférhetetlenségek megszüntetése, az ombudsmani jogkörök kiszélesítése stb.), de a javaslatomnak megfelelve, drasztikusan nagyot lépni, mondjuk, egy új választási törvénnyel előrukkolni, egyenlő lenne politikusaink számára az eddig elkövetett hibáik őszinte beismerésével.
Az LMP tett erre vonatkozó javaslatot 2010-ben és 2014-ben is, a Közös Ország Mozgalom egyenesen felszólította a politikusokat a változtatásra. Az ellenzéki pártok, amíg az ingyenesen felkínált plusz szereplési lehetőségeiket ki nem merítették „elmórikáltak” a kérdésen, de valójában senki sem vette komolyan a dolgot. 2018-ban is több esélyünk volt. Lehetett volna bojkottálni a választási törvény „tarthatatlanságára” hivatkozva a választásokat, vagy ha már belementek, a választások után, a csalás gyanújának felmerülésekor azonnali feljelentésekkel és bejelentésekkel élhettek volna. Nem tették. Az új választásokat az összes ellenzéki párt egyidejű önfeloszlatásával is kikényszeríthették volna. Nem tették. Jelezhették volna azonnal az EBESZ felé a gyanújukat. Nem tették. Hagyjuk meg, egyedül a DK alibizik 40 választókörzet megtámadásával.
A mindenkori hatalom birtokosai és továbblépve, az elit politika választott képviselőinek kormányon vagy ellenzékben sem érdeke, hogy lemondjon a képviseleti demokrácia formális kereteiben megszerzett privilégiumairól megosztva hatalmát mondjuk az állampolgárok civil képviselőivel. E pillanatban persze mindenkinek jó, aki bekerült s azoknak is, akik egy százalék felett teljesíttettek. Lehet színjátékot folytatni a tisztelt házban és a pártfinanszírozási törvény értelmében lehet fizetéseket osztogatni négy évig házon kívül is. Ketten szívták meg, de nagyon. Juhász Péter és társai, akiket az adósok börtöne fenyeget.
S Magyarország.
Érzékelniük illene, a politikai hatalomba „betonozottságuk” már nem tartható sokáig.
Látniuk kellene, néhány politikus s a pártok egy-egy józan pillanatukban láttatták, hogy a társadalom és a napi elit politika az elmúlt 28 évben fokozatosan egyre távolabb került egymástól. Következmény? A mindenkori hatalom, hogy a jelenlétét s tenni akarását bizonyítsa a választó tömegek felé, komoly társadalmi érdeklődés hiányában s ennek következtében egyre kevesebb valós adat birtokában, egyre több olyan jogszabályt, törvényt alkot, amelyeknek társadalmi fogadtatásáról vajmi kevés információjuk volt/lesz az alkotóknak.
Be kellene látniuk, közös érdek lenne a képviseleti demokrácia részvételi demokrácia irányába elmozdítása. Legalább átmenetileg.
Hatalom közelbe hozná a valóságot, könnyebb lenne a törvényes rendrakás.

Civilek

Látszatra, a civil és a társadalmi szervezeteknek alanyi joguk lenne kiállni a részvételi demokrácia intézményi keretinek megvalósításáért. Elvileg nincs gond, gondolnánk, ebben az irányban könnyen mozgósíthatók. A gyakorlatban azonban erről szó sincs. Magyarországon a mai napig nincs kiépített civil társadalom, legalábbis abban az értelemben, ahogyan a jóléti demokráciákban tapasztalhatjuk.

A civil szféra társadalmunk legtagoltabb része.
– léteznek a különféle egyetemes vagy globális tevékenységekre szakosodott nemzetközi hálózatok Magyarországon működő sejtjei (humanitárius segélynyújtás, egyetemes emberi jogok kezelése, környezetvédelemmel kapcsolatos képviselet stb.). Nem érdekeltek, ezért nem is foglalnak állást „belpolitikai” kérdésekben.
– léteznek az „átkosból” örökölt módszerekkel és alapvetésekkel létrejött, tagságukkal egy-egy személy-, vállalkozás-, intézmény köré csoportosuló szervezetek (alapítványok, egyesületek, közhasznú társaságok), amelyek csak akkor mozdulnak, ha mások már mozdultak. Akkor mozdulnak, ha meggyőződtek róla, kiállásukkal nem veszélyeztetik a saját létüket.
– ideig-óráig léteznek az egy-egy ötletre pályázatot beadó s elnyerő szervezetek, amelyek száma adott pillanatban a legnagyobb, viszont messze nem felismert érdekük a saját létükért való kiállás. Mire felismernék már meg is szűntek.
– kis számban, de szerencsére léteznek a javaslatomhoz hasonló célok megvalósításáért küzdő csoportosulások is civil oldalon. Minden szervezet konkrét céllal, adott ötlet kivitelezésére alakult. Azt gondolják, nem érdekeltek mások támogatásában. Messze nem felismert, hogy összefogás hiányában egymás elöl vesszük el a levegőt. Megfigyelted? Számuk az éppen esedékes országgyűlési választások előtt, után, ill. minden nagyobb szabású tüntetés előtt és után spórákkal szaporodva növekszik. Demokráciákban természetes, és megszokott jelenségek. De mi nem abban élünk. Azonban átugorva az átugorhatatlant (értsd a demokrácia kiépítését), nálunk ugyanez a megosztottságunkat, türelmetlenségünket és az éretlenségünket bizonyítja egyszerre.
– s léteznek, hála istennek szép számban, valóban feladatra, nemes szakmai célokra alapított hazai bázisok. E szervezeteink mindenkor a legkiszolgáltatottabbak a hatalomnak s a támogatóiknak. Esély sincs más irányú társadalmi, netán politikai aktivitásra bírni őket.

A mostani, a választások után, fiatalok által kezdeményezett tüntetéssorozat első állomásán (ápr. 14.) is számtalan civil szervezet vonult ki tagságukat mozgásban tartva. No persze észrevétlenül, önmagukat adminisztrálva, nyílt állásfoglalások nélkül. Fő a mozgás, fő az egészség. A második kört videóval mozgósító societas múltja régóta ismert. Politikai kötődésüket nem ragozom. Semmi kétségem, ha a harmadik szombaton is lesz még ember a Kossuth téren, Molnár Gyulának, Karácsony Gergelynek, Kunhalmi Képviselő Asszonynak a sokadik fellépése lesz tavasszal.


MTI Fotó: Bruzák Noémi

Tisztelet a kivételeknek, de hasonlóan a nagypolitikához, a civil „szervezetesdin” belül is olyan mértékű átpolitizáltság, belterjesség, személyi s szervezeti átfedések összefonódások sűrű hálója öröklődött az átkosból s bonyolódott tovább az elmúlt 28 évben, amelyből azok az alapítók vagy tagok sem tudnak kitörni, kezdeményezni, megvalósítható ötleteket a köz elé tárni, akik valóban változtatni szeretnének. Akik nem túlélni, hanem élni szeretnének hazánkban, s azért dolgoznak, hogy élhetőbb körülményeket teremtsenek maguknak, pillanatnyilag nem sok esélyük van.
Körülöttük s a régi, új szerveződések tagjai között ugyanúgy ott vannak a visszahúzó, a túlélést választó erők. Önkéntes beépítettek, haszonlesők, a karrierjük vagy az elért státuszuk megtartása érdekében mindenre hajlandók.
Nem felismert, hogy e bonyolult szervezeti háló mindenkit s mindent beszippant, elsüllyeszt.

A választások előtt vagy után, néhány hétre felfutó megmozdulások, azon túl, hogy a kiállás és az összetartozás nagyszerű élményét kínálják, izgalmas pillanatokat meg némi önbecsülést adva a résztvevőknek, a gyakorlatban semmit sem érnek.
Attól félek, benne van a pakliban, hogy a tömeglélektan módszertana ezúttal sem fogja meghazudtolni önmagát. Átélhetjük, hogy a „halotthalványra” sikeredett első demonstráció után, szombatról szombatra milyen mértékben csökken az utcára vihető tüntetők száma, s ne legyen igazam (hányadszor írom!), átélhetjük, hogyan s mikorra halódik el végleg a sokadik, „ellenzéki” kezdeményezés is.

Fel kellene ismernünk a fölénk rendelt egyetlen célt (szükségünk lenne egy jól működő, valódi demokráciára), s nem a szélrózsa minden irányába, hanem bizalommal telten, optimistán, az egyetlen lehetséges irányba kellene húznunk. Fel kellene ismernünk, hogy most éppen mi a legfontosabb ennek elérésé érdekében.
Szerinted?

Média

Magam is, mások is próbáltunk segítséget kérni újságíróktól, ugyanazzal a céllal. Karolják fel az ötletünket.
Semmi reakció.
Kíváncsi lennék, vajon kinek és miért volt érdeke a média részéről, a számtalan keringő ötlet közül éppen a Lányi – Homonnay ötletet tolni, s gondolom tovább tolni a végkifejletig. Kinek állt érdekében olyan amatőr tüntetésszervezők sajtótámogatása, a tapasztaltabb Gyetvai Viktor s az MSZP-s politikusok kapcsolatainak felhasználásával, akik, ez is benne van a pakliban, lépésről lépésre egy kis duzzogással kísérve legitimálni s garantálni fogják a választások tisztaságát, a törvényes keretek betartását, a nyugtalan, csalódott többség lenyugtatását.

Nyilvánvaló, a Fidesz KDNP összefogásnak sem érdeke „csontig tisztogatni”, velőig pogromozni, a Figyelő listát 100%-ban levadászni. Külföld felé a demokrácia látszatának fenntartása, az ellenzéki sajtó „meghagyása” itt is ott is fontos, mint ahogyan az is fontos, hogy legyen a parlamentben ellenzék, mert különben hogy néznénk ki.
Másfelől, a Magyar Nemzet a Lánchíd Rádió előre tudott felszámolásával utcára kerülő kollégákat is el kell helyezni. Az érthető, életszerű probléma a Népszabadság felszámolása után is komoly fejtörést okozott a szakmának.
Nincs értelme tehát túlhúrozni a kereteket. A hajdan minisztercsináló vagy buktató hatalommal rendelkező MSZP-s, SZDSZ-es nosztalgiájú médiamunkások lázasan dolgoznak a koncokon, nem is sejtvén, hogy az országunk áldásos igyekezetüknek hála végképp elsüllyedhet a mocsárban.
Ügyelnek persze, hogy a körülményekhez képest azért minden elvbarát jól járjon. Lehet reménykedni az állásunk megmaradásában s talán az újbóli elhelyezkedésben is.
Az ország majd megoldja valahogy.
A kit válasszunk kérdést feszegetve, nekünk mellőzötteknek azt is be kell látnunk, a média másik „ellenzékiségre” fogható fele pedig másképpen érdekelt. Produkciókat, műsorokat, azonnal eladható cikkeket, s benne celebeket gyártanak.
Új arcok futtatása minden futó produkciónak, bejáratott műsornak, írott, elektronikus sajtónak elemi érdeke. Ezt megkapják a „baloldali” fiúktól. Miért kellene itt „bonyolultabb”, az éjféli műsorsávba se betehető, „szofisztikált” ország építő ötletekkel bajlódni. El kellene olvasni, értelmezni, sokkal több munka, s kevesebb a látszatja.
Egyébként is, a tisztességes tájékoztatás áldemokráciában értelmetlen, fából vaskarika.

Amíg a médiamunkások körében tömegesen nem felismert, hogy a valódi ötleteink a demokrácia építésében kulcsszerepet betöltő rendszerek átalakítását, köztük a médiaegyensúly helyreállítását is célozzák, marad az imitált hírgyártás s a beszélgetős műsorokban a fontos kérdéseink „elmaszatolása”. No meg a szórakoztatás! Adásidő kitöltése, közvetíthető cirkusszal, „váratlan” eseményekre cuppanás, erről van szó.

Emellett sajnos azért azt is be kell vallanunk, a sajtós segítség önmagában még nem lenne elegendő. Bár összejönne végre valakinek!
Siker esetén, hiába kérdeznénk meg előkészített szakmai kérdésekkel a társadalom véleményét pl. a gondosan szerkesztett, szerintem (is) szakmailag megalapozott „kockás könyvről” , ill. egyéb kidolgozott alternatív lehetőségekről, mi is lenne jó nekünk, magyaroknak. Csak olaj lenne a tűzre.
A probléma ennél sokkal összetettebb, amit némiképp leegyszerűsítve meg lehet fogalmazni (ezt tettem s teszem), de, fájdalom, „mémekre”, you tube-ra, vagy politikus agyakra egyszerűsíteni úgyszólván lehetetlen. Bár ki tudja? Ha lejárt a face book „büntetésem” (le vagyok tiltva), az életen át tartó tanulás jegyében, ellentmondásba keveredve önmagammal, próbálkozom majd mémmel is.
A voks kötelez, Meg kell felelnem a kétfarkúakra adott szavazatomnak.

Az ötletadók bátorsága

Az ötletadóknak egyszerre kell megnyernie a politikusokat, a civil szervezeteket s a média munkásokat, hogy egyáltalán eséllyel fusson neki a megvalósításnak.
Nyilván, több az esélye, ha maga is politikus, civilszervezet alapítója, vagy média munkás, de legalábbis széleskörűen ismert, népszerű ember.
Egyik sem illik rám. A tüntetést szervezők többségére sem.
Ennek ellenére belevágtam, Ők is, az előkészítésbe. Túl a hitünkön s tenni akaráson, mire alapoztuk az optimizmusunkat?
Többször igazolódott egyszerű tény, hogy vannak pillanatok egy társadalom életében, amikor az érdeklődés bizonyos témakörökben tömegméretű, kvázi ingyen rendelkezésre áll. A labdarúgó világbajnokság idején bárkire odafigyelnek az emberek, ha ügyesen s jó foci témával rukkol elő. Országgyűlési választások előtt s közvetlenül utána szintén ez a helyzet. Adott pillanatban bárkire s az általa képviselt kezdeményezésre is felfigyelhetnek.
A politika, a sajtó, a szervezetek válogathatnak, melyik ötletre ugranak. Most éppen a Lányi-Homonnay önarcképek jöttek be, egy éve Gulyás Márton, azelőtt Sándor Mária, Horváth András s így tovább.

Könnyű lenne, sokkal könnyebben feldolgoznám, ha csak annyi történt volna, hogy nem az én javaslatom került reflektorfénybe.
Magam is számtalan hibát vétettem.
– túl későn kezdtem el a blogot (2017. dec. 15.), túl későn nyitottam face book profilt (jan. 21.) és a vitafórumnak szánt aloldalt. Sejtettem, „nem érek fel” olvasottságban, ismertségben, ezért próbáltam segítséget kérni, innen-onnan. De a dolgok nem így működnek.
– másik probléma, a tartalom tálalása s a terjedelem. Próbáltam óvatosabb lenni. Világos, egyértelmű kéréseket fogalmaztam meg, a „kiszemelt” segítőmnek. Nem jött össze, sem a szerkesztés, sem a terjedelem, egy alapvetően szánalmas, ráadásul egyszerűen orvosolható érzelmi töltet (miért gratulálok én ezeknek a mandátumukhoz?) keresztbe tett mindennek. Vagy rosszul választottam, nem nézve utána a „segítőm” előéletének?
– a választási eredmények hallatán, igen, engem is elragadott a „hév”, a felháborodás. Emberek, vegyük észre! Mindegy milyen áron, mindegy melyik oldalon, ezeknek csak a hatalomban maradás számít! A Nyílt levél közzétételét eredetileg a hivatalos végeredmény kihirdetése után, s a parlament alakuló ülése előtti köztes időszakban terveztem. Közbejött a tüntetés híre, s cserbenhagyott a józan ítélőképességem.

Annak viszont örülök, akik hajlandók voltak elolvasni a levelet, pozitív visszajelzéseket adtak. Köszönöm a véleményeket.
Javaslatom vitaképes, mondják, jó megoldás.
Sokak szerint az egyetlen törvényes lehetőség, amire pártállástól függetlenül érdemes lenne több figyelmet szentelni.

Szóval még nincs vége.

Olvasd el, vagy olvasd újra!
Cselekedj! Minél több, felelősen gondolkodó honfitársunkhoz jut el, annál nagyobb az esélye, hogy egy szép napon beszélhetünk erről is.