Politika

Példák az ellenzék kottájából

Sziasztok,
Magyarország a Tax Justice Network elemzése alapján a világon a 12. helyen áll a kirabolt országok között. John Christensen közgazdász, bankár, a cég igazgatója azt állítja elemzésében, hogy Magyarországról a nyolcvanas évek óta 242 milliárd dollárnyi magántőkét menekítettek ki a világ különböző adóparadicsomaiba.
Azaz 48 ezer milliárd forintot!!! (200 forintos dollár árfolyamon).
Az összeg megegyezik az Egyesült Államok és Japán együttes éves nemzeti össztermékével (GDP).
Példátlan, hogy egy ország a teljes államadósságának két és félszeresét külföldre engedje úgy, hogy abból semmiféle bevétele nem származik. “Ezek a pénzek nem vesznek részt az értékteremtésben, nem teremtenek munkahelyeket, legfeljebb a spekulatív tőkepiacokon jelennek meg” – állítja Christensen, aki elmondta: a legnagyobb offshore vagyonokat nem ismeretlen “no name” bankok, hanem a világ top pénzintézetei kezelik.
A pénzek eltüntetéséért nem csupán a hazánkba engedett multik felelősek. Sokak szerint a rablott pénz egy része hazai korrupciós ügyek végtermékeként landolt magyar elkövetők külföldi számláin.

A korrupciós kezdetek s a folytatás

Nem az első, de kétségtelenül az egyik legutolsó tanú vallott élményeiről a közelmúltban:
„Már 1991-ben beindult az olajszőkítés, politikusok és sima köztörvényes bűnözők kéz a kézben felfoghatatlan mennyiségű adópénzt csaltak el. Rengetegen ekkor kurvultak el végleg, váltak egy életre zsarolhatóvá. A politika célja ideális esetben egy jó társadalom felépítése, ez illant el villámgyorsan.
Minden a hatalom megtartásának rendelődött alá, melyet, azóta is, a résztvevők anyagi gazdagodási vágya fűt. Ma már ott tartunk, hogy a lelepleződő lopásnak nemhogy büntetőjogi, még politikai következménye sincs.”
„Számos olyan konkrét sztorit ismerek, hogy a nem fideszes vállalkozó visszautasíthatatlan ajánlatot kapott a cégére, s ha nem fogadta el, rászállt az adóhatóság. A folyamat rémisztőbb aspektusa, hogy aki nem tagja a csapatnak, külföldre menekíti a cégét és a pénzét. Egy normálisan működő vállalkozásban a profit zömét visszaforgatja a tulajdonos, itt a nyereség nyolcvan-kilencven százalékát kiveszik, felélik, még jó, ha leadózzák, s nem varázsolják ki offshore-ozva a pénzt. Nem bíznak a jövőjükben. Mert nem a verseny dönt, nem az számít, ki a jobb, hanem a politikai hűség, a hatalomhoz való közelség határoz meg mindent: a végén a jók elbuknak, a lojális gyöngék diadalmaskodnak. Ezáltal csökken az innovációs hajlam, nincs fejlesztés, a fő feladat megetetni, megvendégelni, megtömni a zsebét a hatalmon lévőknek, szavazókat hozni nekik. Beteg verseny, beteg ország.”
„Orbánék rengeteget tanulnak az oroszoktól. A sajtótermékeket megszerezve, eltüntetve elfoglalják a médiát, és elzárják az embereket a hiteles információktól. Lebutítják az oktatást, ne tanuljanak nyelvet a gyerekek, nem kell számítástechnika, nem kell általános műveltség, az összeszerelő-ipart fejlesztik, ahová elég a betanított munkás. Létrehozták a közmunka rendszerét, amivel százezrek szája úgy tömhető be, hogy éppen nem halnak éhen. Lerohasztják az egészségügyet, amiben, ha nem fizetsz kiegészítő csatornákért, véged van. A cél, hogy legyen egy széles tömeg, melynek tagjai nem látják át, ami zajlik körülöttük, képtelenek kitörni, és azt eszik, amit a hatalom eléjük vet. Öt-hat éve azt hittem, ezek különálló ostoba döntések. Ma meg azt gondolom, hogy egy félelmetes, sátáni rendszer elemei.”

Nem tisztem a részletezés.
Számtalan cikk, tényfeltáró írás foglalkozott s foglalkozik konkrét ügyekkel a Magyar Bálint maffia kötetektől az indexig, a korai Origótól a Mércéig. Meg egyébként is, ma már nyíltan, minden a szemünk előtt zajlik.
De vajon akarunk-e változtatni?

A mindenkori ellenzék

Kérdésem, mit tett a mindenkori ellenzék e feltételezett gazdasági bűncselekmények, a pénzek multik kezére játszása, s a ”saját zsebre dolgozás” leleplezése érdekében?
Jószerével, semmit.
A politika természetéből fakadóan az ellenzék egy része valamikor hatalmon volt, vagyis vélhetően ők kezdték el a „bűnözést”, ellenzékbe kerülve meg semmi érdekük nem fűződött ahhoz, hogy a saját üzelmeikről aktákat nyissanak.
Vagyis, összességében, ha bármi is igaz a fenti bűncselekmény sorozatokból származó pénzek külföldre menekítéséből, joggal feltételezem, hogy a politikai elitnek semmi érdeke nem fűződött az 1990-2010 között történt hatalmi visszaélések, gazdasági „furcsaságok” tényszerű feltárásához.
Tudtad? A jelzett időszak aktáinak 90-%-a 30-80 évre titkosítva van, ami mindent megmagyaráz.
Mivel a Fidesz, ígéretei ellenére, semmilyen formában nem ért el eredményt a rendszerváltás utáni évek gazdasági jellegű visszaéléseinek feltárásában, joggal feltételezem azt is, hogy egykori ellenzéki politikusokként, hatalom közeli személyekként haszonélvezőként a korai fidesznyikek is részben vagy egészében érintettek voltak e korai szakasz „aktivitásában” is.
S mivel a jelenlegi ellenzék a retorikán túl láthatóan nem igazán foglalkozik érdemben a FIDESZ-KDNP 2010-től napjainkig zajló ámokfutásainak felderítésével, joggal feltételezem azt is, hogy a regnáló kormány által a korábbi eseteik, az összefonódások szövevényei miatt az ellenzéki politikusok zsarolhatók, befolyásolhatók, de minimum, hallgatásra kötelezhetők. A körök bezáródtak.
Ha engem kérdezel, ez a nagy büdös helyzet!

Csatlakozás az Európai Ügyészséghez

Van azonban egy biztató jelenség, ami reményekre jogosít.
A politikai elit soraiban menet közben termelődött néhány fő erejéig olyan ellenzéki bázis is, akik feltehetően nem fertőződtek meg, egyáltalán nem vettek részt a korrupciós üzelmekben. Azért, mert lekéstek, vagy későn szálltak be a politikába, vagy azért, mert kezdetektől nem voltak korrumpálhatók.
Rájuk lehetne építeni a jövőben.
Természetesen minden politikus makulátlannak vallja magát, nehéz kiszűrni a „tisztességeseket”, de kiindulópontként, talán lehet keresgélni azok között, akik mindenkor megszavazták az ügynökakták megnyitását, vagy éppen a különféle mutyi akták titkosításai ellen szavaztak.
Ha a demokráciára csak formálisan hajazó Orbán rendszer ellen ellenszer lehet az EU felügyelete a kormány rablásai ellen következetesen nem nyomozó magyar ügyészségnek, akkor azt be kell vállalni. Mert ha a kormány hazaáruló, akkor a hazának külső segítségre van szüksége – mondja az ellenzék.
Az uniós csalások elleni küzdelem érdekében az Európai Ügyészség egyesíti az európai és a nemzeti szintű bűnüldözési erőfeszítéseket.
Ebben a jog- és ország útvesztőben lehetne reménysugár az Európai Ügyészséghez csatlakozás- mondja Hadházy Ákos, akinek aláírásgyűjtési kezdeményezéséhez a hazai ellenzék is úgy tűnik csatlakozni fog. Legalábbis, minden jel szerint az EP választási kampányban vezérfonalként használják majd ezt a lehetőséget.

Az Európai Ügyészség, bizonyos feltételek mellett, reményt adva a cselekményekkel okozott kár visszaszerzésére, olyan egyéni büntetőügyekben is nyomozhat, végigvihet vádhatósági eljárásokat, amelyekben a már eddig is működő társszervezetek, OLAF, Eurojust, Europool, egyetlen érintett tagországban sem tehettek semmit, azon kívül, hogy átadták az ügyet a helyi nemzeti hatóságoknak. Nos, ezek az Ügyészség működését szabályozó „bizonyos feltételek” árnyalják némileg a képet.
Az aláírásgyűjtési kezdeményezés minden kétséget kizáróan jó szándékú, morálisan támogatandó, de ebben a formájában inkább alkalmas politikai haszonszerzésre, politikai túlélésre, mint széles tömegekben reményeket keltő mozgolódásra.
Számomra, oly sok közelmúltbeli ellenzéki kezdeményezés követőjeként, már egyáltalán nem csodálkozom az őszinteség, a korrekt, mindenre kiterjedő tájékoztatás hiányán.
E bejegyzésemben, pótolva az ellenzék mulasztásait, ebben próbálok segíteni. Szerintem minden aláírónak joga van tudni pontosan, hogy mit ír alá, pillanatnyi állás szerint, alig több, mint a semmi reményében.

az aláírásgyűjtés jogi értelemben nem európai polgári kezdeményezés, ami szerencsés végkimenetel esetén kötelező lenne a magyar kormányra, hanem csak szimpla aláírásgyűjtő mozgalom, ami láthatóan sok szimpatizánst vonz, egyre több aláíróval, de egymillió aláírással is teljességgel eredmény és kötelező érvény nélkül,
– valóban, amíg az EU-ban vagyunk, és a közös pénzből kapunk juttatást, igenis köze van az uniónak megvizsgálni, akár büntetni is azokat az országokat, ahol politikusok nem az ország javára, hanem a saját meggazdagodásukra használják fel a közös pénzforrást.
Mint tudjuk, a hazai ügyészség erre nem alkalmas, mert egyoldalú és elsimítja a nekik nem kedvező ügyeket. Szükség van tehát egy igazságosabb fórumra, hogy elejét vegyük a további fosztogatásnak. Erre alapoz érveiben a hazai ellenzék.
Ugyanakkor, az EU ügyészséghez csatlakozás nem sérti a nemzetállami létet. Nem szünteti meg a nemzetállam jogi identitását. Ha a csatlakozó államnál az EU-ügyészség eu-s pénznél korrupciót vél, akkor bizonyítékot gyűjt, és a magyar bíróság elé viszi az ügyet, s a magyar bíróság dönt elsődlegesen,
– Kiemelendő továbbá, hogy nem tartoznak az Uniós Ügyészség hatáskörébe azok a nemzeti költségvetés sérelmére elkövetett vagy egyéb a köztulajdont érintő vagyon elleni cselekmények, amelyeknek nincs Uniós érdeket érintő vonatkozásuk. A kizárólag magyar költségvetési és egyéb közérdeket sértő cselekményekre tekintettel a szervezet, úniós tagság, uniós támogatási pénzek hiányában, nem vizsgálhatja a korai rendszerváltás időszakát (1990-2005), vagyis az eltűnt milliárdok jelentős részére keresztet vethetünk.
– Az ügyészségről szóló rendelet a már csatlakozott országok tekintetében 2017. november 20-án lépett hatályba és csak ezen időpont után elkövetett cselekményekre alkalmazható. A nyomozások és vádhatósági eljárások megkezdésének időpontja nem lehet a rendelet hatálybalépésének időpontjától számított három évnél korábbi időpont. Vagyis az Európai Ügyészség részéről, a 2005-2018 között elkövetett feltételezhető bűncselekmények elkövetőit sem fenyegeti semmi veszély Magyarországon.
– Azt is tudnunk kell, hogy az Európai Ügyészség intézménye jelenleg sehol sem működik. A csatlakozóként bejelentkező 22 tagországban sem. Tudjuk, hogy az Európai Ügyészség központi hivatalának székhelye Luxemburgban lesz. De még nem ismert, hogy az Európai Ügyészség mikortól fogja megkezdeni a nyomozások és vádhatósági eljárások lefolytatására vonatkozó hatáskörének gyakorlását. Ezt a dátumot ugyanis a Bizottság később, az Európai Ügyészség felállítását követően fogja meghatározni, miután kézhez kapta az Európai Főügyész, aki még szintén nincs megválasztva, erre vonatkozó javaslatát. Így, az Európai Ügyészség leghamarabb a 2017-ben elfogadott rendelet hatálybalépésétől számított három év elteltével, vagyis legkorábban 2020-2021-től kezdheti meg a működését a csatlakozó 22 tagállamban.
– A később csatlakozni szándékozó országok tekintetében, tételezzük fel, hogy mi is ezt kezdeményezzük, mondjuk 2019-ben, a Bizottság vizsgálja, hogy a csatlakozáshoz szükséges feltételek fennállnak-e és csak ennek megfelelősége esetén hozza meg a csatlakozásra vonatkozó határozatot, amelyben meghatározza majd a hatályba lépés időpontját és a az alkalmazás megkezdésének határidejét is. Ha mindez bekövetkezne, Magyarország vonatkozásában legkorábban öt-hat év múlva működne az intézmény. Vagyis joggal feltételezhetjük, hogy, ha mondjuk, 2023-ban végre felvesznek minket, s ebből visszaszámolunk három évet, akkor a 2018- 2020 között elkövetett s elkövetendő bűncselekményekre sem fog kiterjedni az Európai ügyészség hatásköre.

Összefoglalva, az Európai Ügyészséghez való csatlakozásunk egyetlen elemében sem jelenti azt, hogy a Magyarországon 1990 és 2020 közötti időszakban elkövetett pénzügyi visszaéléseket bárki is az unióból felderíthetné s a bűnösöket törvényesen, jogerősen elítélhetné.
Azt is elhallgatja előlünk a tisztelt ellenzék, hogy az ügyészséghez való csatlakozás a magyar jogrendszer tekintetében, nem aláírásgyűjtést igényel, inkább jelentős feladatokat generálna előzetesen. Így számos jogszabályt, beleértve az Alaptörvényt, az ügyészségi törvényt, a Btk-t stb. módosítani kellene. Ezek megalkotása nélkül ugyanis a csatlakozás kezdeményezése (aláírásgyűjtés) ily módon is értelmetlenné válik, mert a Bizottság a feltételek hiánya miatt nem fogja azt elfogadni.
Emellett, a delegált európai ügyész befolyásmentes működésének lehetősége a kettős kvázi alárendeltsége miatt – különösen a mai magyar viszonyokra nézve – több, mint aggályos. Vezérünknek jelentős politikai kihívás, vajon az EU Ügyészség csorbítaná-e a legfőbb ügyészünk Polt Péter kizárólagos hatáskörét. De a Fidesz jogászok nyugodtan „beleállhatnának”, hiszen az Európai Ügyészségről szóló rendeletben, sok tekintetben, a magyar jog érvényesülésének korlátozása nem érzékelhető, az eljárásokat alapvetően a nemzeti jog szerint kellene lefolytatni (mint tették ezt arcátlan módon minap az Elios ügyben az OLAF kezdeményezésére), valamint az Európai Ügyészség szervezetének minden szintjére kell majd magyar szereplőt delegálni. Igazán kivételes esetekben is csak hosszas huzavona után fordulhatna elő, hogy az EU Ügyészség élve jogával, egy-egy 2020 utáni ügyet saját hatáskörben vinne végig. S ha igen, még mindig ott lenne a fellebbezés, ami cirka újabb öt év.
Szóval, nekem az a meglátásom, hogy Orbán Viktor arzenáljában ez a „nemzetközi elem” huszadrangú téma.
Láthatóan cseppet sem zavartatja magát. Azt kell, hogy mondjam, pontosabb képe van az EU meg a néppártja hatalmas inerciájáról (újabb pávatáncával ebből kovácsol tőkét!), mint bárkinek az ellenzék tagjai közül.
Hagyja Hadházyt és az ellenzéket „sürgölődni”.
Hordják csak a vizet a Dunába.