Oktatás

Tanító szak: 280 pont

Sziasztok!
Több évtizedes lemaradásban vagyunk a közoktatásban (is).
Egyre többet beszélünk például arról, hogy fontos lenne zökkenőmentessé tenni az óvoda és iskola közötti átmenetet, hogy a kisdiákok kezdetektől érzelmi biztonságban érezzék magukat az általános iskolák falai között.

Megfelelő környezet

Nem vitatom, megfelelőnek tartom az egész napos, sok tanulási és szabadidővel vegyített nevelési, oktatási munkaformát. Megfelelők a 30 perces órák, ráhangoló beszélgetések, kezdetben az óvodai életrendhez igazodó élettér-szervezés, az egyre több iskolában kialakított beszélgető sarkok, játszósarkok, kuckók s mobil bútorok, amelyek jelentősen könnyíthetik a kezdeti nehézségek leküzdését. Üdvözlendő lépés volt a mindennapos testnevelés bevezetése is. Műfüves pályák, uszodák, futópályák, nagyméretű játékudvarok, emellett Góliát foci, úszás, kajak-kenu, korcsolya, küzdősportok, kerékpár, természetjárás, megannyi téli-, nyári, vízi tábor, megengedem, később a nagyobbaknak az iskolai lőterek kialakítása is belefér, mind-mind az egészséges életmód kialakítását s a környezetünk védelmére felkészítést segíthetik.

Hála istennek még nem romboltuk szét, megőriztük a szabadban s teremben szervezhető hagyományos időtöltéseket is. A gyermekek kíváncsiságát kielégíthetik a furulya, kézműves, énekkar, néptánc, sakk, multimédia, nyelvi s még több szakkörök. S ha még minden osztályteremben van interaktív tábla, amit használnak is, s az intézményben található legalább egy informatika terem internet eléréssel, no meg egy könyvtár, mondhatjuk, már maga a paradicsom.

Idáig jutottunk, pontosabban, akarattal, összefogással, szervezőkészséggel, idáig juthatnánk 15-20 éven belül, ha végre minden általános iskolában biztosítanánk a fenti feltételeket.


Dél-Szudánban minden rendben (Majority World/UIG/Getty Images)

Szakmai segítők

Szükséges még, nehezebb ügy, de szerintem az is elérhető lehetne, hogy az ország minden általános iskolájában, minden iskolai osztályban, legalább az első négy évfolyamon, fejlesztő pedagógus segítse a lemaradók felzárkóztatását és a tehetséges tanulók kibontakozását. Logopédus, pszichológus, mentálhigiénés szakemberek felügyeljék a gyermekek egészséges fejlődését, szociális munkások segítsék az esetleges családi problémák megoldását.

A probléma

A fenti feltételekkel többé-kevésbé rendelkező iskolákban a hatodikos kompetenciamérések
messze az országos átlag felett vannak. Remek. Mégis miért, hogy ugyanezekben az intézményekben a nyolcadikos mérések már igazodnak az országos átlaghoz, vagy esetenként az alatt maradnak?
A kimutatható visszaesés nem feltétlenül a felső tagozat pedagógusainak szakmai felkészültségét kérdőjelezi meg. Az eredményekből csupán azt a következtetést levonni, hogy baj van a felső tagozatos szakmai munkával, évtizedek óta a közoktatás egyik legnagyobb csapdája.
A hatodikosokhoz képest a nyolcadikosok kompetencia tesztjei már sokkal inkább életszerű teljesítmény- és tanulás alapúak.
Szerintem, inkább arról van szó, hogy alsó tagozaton ténylegesen sem az elmaradott, sem a kiváló infrastrukturális környezetben a diákok nem kapják meg a későbbi fokozottabb leterhelés, az állandó tanulás elsajátításához szükséges kompetencia alapokat. Szerintem, s vegyük észre, a tanítók ugyanazt a teljesítményt, “országos átlagot”, nyújtják az elmaradottabb és a felszereltebb iskolákban egyaránt.
Kisiskolás korban, s a fentebb leírt inger gazdag környezetben, a kiváló infrastruktúrával rendelkező intézményekben, amennyiben csupán „békén hagyják” a gyerekeket, legalábbis nem ártunk nekik, mint ahogyan sajnos tesszük még a mai napig a fegyelmezéssel, a szankcionálással, az osztályozással, a teljesítményelvű megalázásokkal számtalan iskolában országszerte, akkor mindez önmagában elegendő motiváció kezdeti kompetenciák kialakulására s ily módon megtévesztő eredmények kimutatására.

Javaslat

A kutatómunkák, csoportmunkák, kiselőadások, differenciált képességfejlesztés, kooperatív tanulási technikák, heurisztikus tanulási módszerek használatához, dráma-foglalkozások, tehetséggondozó szaktárgyi foglalkozások megtartásához, vagyis az iskolai terek tartalommal megtöltéséhez az infrastruktúra s a szakmai segítők aktív jelenlétéhez s jelenlétük összehangolásához, ily módon a felső tagozatos „komolyabb” terhelésre s a tanulás tanításának előkészítéséhez több kell.

Valódi, pedagógiai, szakmai munkára lenne szükség. Ehhez viszont szükséges a folyamatokat összefogó, szervező, irányító tanítók s a tanárok szerepének, társadalmi megbecsültségének, felelősségének, tevékenységének, s ha már itt tartunk a felsőfokú tanárképzés teljes rendszerének újragondolása is (a témában több bejegyzést is tervezek a közeljövőben, az összefüggések feltárását s konkrét javaslatokat megcélozva).


Japánban egy kisfiú tartja az órát (Yoshikazu Tsuno/AFP/Getty Images)

A tendencia változatlan

Nappali tagozatos tanító szakos képzésre idén is (2017), már 280 ponttal be lehetett jutni a magyar felsőoktatásba.

Lehet és kell is beszélnünk a tanárképzés anomáliáiról, de lássuk be, 280 pontos „anyagból” nem lehet e csapdát feloldani tudó pedagógusokat képezni. A megszerzett diploma mögötti hasznosítható tudás megalázó a hallgatókra, a leendő tanítványokra, szüleikre s végső soron a társadalomra nézve. Rendre, minden végzett évfolyam hallgatóinak iskolákba kerülésével 50-100 évre előre biztosítjuk a jelen fennmaradását.

A megszerzett tudásukkal, beavatkozásukkal csupán önmagukat adhatják, a saját neveltetésüket, hagyományaikat, szokásaikat örökíthetik át a kisdiákokba. Hozzáadott érték, kreativitás, állandó önfejlesztés hiánya nélkül.
A folyamatot társadalmi újratermelésnek hívjuk.